Nelson Mandela Dél-Afrika első fekete elnökeként 1994. május 9-én lépett hivatalba. Küzdelmes út vezetett az elnökségig. Nelson nevét nem is családjától, hanem egy tanárától kapta. Édesapját korán elvesztette. A politika iránti szenvedély az egyetemen érte utol, ahol a jogi karon tanult. Az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) tagja és társalapítója lett. Az egyetem után ügyvédi irodát nyitottak egy barátjával, de valódi tevékenysége egyre inkább az apartheid, faji megkülönböztetés elleni küzdelem felé irányult.
Többször letartóztatták politikai vádakkal, de igazán hosszú időre, életfogytiglanra 1964-es elítélése után került börtönbe. A Robben-szigeten 18 évet töltött, innen származik híres 46664-es rabszáma, azt jelentette, hogy ő volt a 466-os számú rab ‘64-ben. Később Fokvárosban raboskodott és pártja, illetve más szervezetek folyamatosan küzdöttek szabadon engedéséért. 1988-ban a világ figyelmét is sikerült összehozni a Wembley stadionba, ahol a híres koncerttel együtt szabadulásáért tüntettek hetvenedik születésnapján.
27 évnyi fogság után 1990-ben szabadult, aztán gyors politikai sikerek következtek és 1994-ben megválasztották Dél-Afrika elnökének. A demokratikus berendezkedést sikerült megerősítenie, a fehér és fekete ellentéteket is csillapította politikája, de Fidel Castróval való barátsága nehezen volt elfogadható a külpolitikában. A belpolitikában az AIDS nagyon komoly terjedésével nem volt képes megküzdeni, mint ahogyan az ország gazdasági problémáival sem. Sokan azt mondták róla, aktivistának és harcosnak sikeresebb volt, mint elnöknek.
Az apartheid elleni küzdelemért Nobel-békedíjat kapott 1993-ban.
Mandela 1999-ben visszavonult az elnökségtől, azután Dél-Afrika tiszteletbeli nagyköveteként próbálta segíteni országát, politikailag aktív akart maradni. 2004-től már nem vett részt a közéletben. Szép kort ért meg, 95 évesen halt meg 2013-ban.
A 46664-es szám azóta sok helyen bukkan fel, mint hivatkozási alap, segélykoncertek, alapítványok és az AIDS elleni küzdelem szervezetei is használják.