Donald Trump amerikai elnök május 9-én szégyenletes módon kirúgta James Comey FBI-igazgatót, másnap pedig kiszolgáltatta orosz vendégeinek az Ovális Irodát. Sőt, mint 15-én kiderült, akár még sokkal többet is. Bob Corker, Tennessee állam republikánus szenátora és a külügyi bizottság vezetője szerint a Trump-kormányzat halálspirálba szédült. Jól kapaszkodjanak!
Naponta robbannak a hírbombák és Trump-botrányok Washingtonban: szédül, aki követni próbálja az egész történelmi léptékű cirkuszt. A főhős teljhatalmú császárnak képzeli magát, miközben udvari bolondként viselkedik. A Szövetségi Nyomozó Iroda vezetőjét azért rúgta ki, mert az éppen erősítést kért a Trump-stáb orosz kapcsolatainak vizsgálatához és nem volt hajlandó hűségesküt tenni – az alkotmány helyett – a Fehér Ház koronázatlan királyának. Mit sem számít, hogy éppen az ő szelektív hírbombái járultak hozzá talán legjobban Trump tavalyi győzelméhez, mivel Hillary Clinton email-botrányát Comey még a választások előtti hetekben is újra felmelegítette, ám arról mélyen hallgatott, hogy Trump piszkos ügyeit is vizsgálja.
Amikor Comey közzétette a hűségeskü elutasítását, Trump még meg is fenyegette valami titkos hangszalagokkal – amelyek, ha léteznek, az elnök székébe kerülhetnek. Pontosan úgy, ahogy Richard Nixonnal is történt.
A következő felvonást vagy filmkockát – mert már csak tragikomédiának nevezhető, ami Washingtonban folyik – az oroszok vitték színre és világították meg. Amikor ugyanis Trump (Putyin telefonice kiadott „parancsára”) minden protokollt félretéve az Ovális Irodában fogadta Szergej Lavrov külügyminisztert és Szergej Kiszlyak nagykövetet, az amerikai sajtót – ugyancsak minden eddigi szokást felrúgva – nem engedték be. Alig pár órával később viszont a TASZSZ hírügynökség fotója járta be a világsajtót: az oroszok bevihették saját fotósukat, aki akár azzal is elszórakozhatott, hogy amíg a balek (vagy hazaáruló) vendéglátó ostobán vigyorog diadalittas vendégeire, addig bepoloskázza a „szabad világ” politikai origóját.
Ha most valaki azt hiszi, hogy ezek a kemény szavak ádáz Trump-ellenességből fakadnak, akkor téved. Ez a jegyzetíró ugyan tökéletesen méltatlannak tartja a Fehér Ház urát jelenlegi szerepére, ám a pszichopátia, csalás vagy akár a hazaárulás ki nem zárhatósága ma már közszájon és köztollon forog az Egyesült Államokban – kivéve az extrém szélsőjobboldali sajtót a Fox hírtévével az élén, amely még saját Trump-barát vezetőinek sorozatos szexuális molesztálási botrányai – és a nagy ájtatos keresztény fundamentalizmusa meg állítólagos patriotizmusa – ellenére is kitart választott polit-prófétája mellett.
A bizarr sorozat harmadik napján Sean Spicer szóvivő szó szerint a Fehér Ház bokrai közé vitte a szót, mert nem tudott mit mondani az újságíróknak a történtekről. Miután ezt a Washington Post úgy jelentette, hogy az amerikai történelem legtöbbet félrebeszélő portparole-ja „bokrokba” bújva töprengett a legújabb mesebeszéden, a Fehér Ház dühösen javított: nem a bokrokban, hanem a bokrok között folyt a tanácskozás. Így már ugye sokkal jobb…
Trump annyi döbbenetet szolgáltat a világnak, hogy a Lavrov–Kiszlyak-féle ovális diadal pár nap alatt le is csengett volna, ha május 15-én a Washington Post fel nem fedezi, mi zajlott az aranyfüggönyök mögött. Mint Trump közvetlen környezetéből kiszivárgott, az amerikai elnök olyan hírszerzési titkot kotyogott (netán: adott) ki orosz kapcsolatainak, amelyet az USA is csak egyik legközelebbi titkosszolgálati szövetségesétől (találgatások szerint Izraeltől) kapott, és nem volt joga még többi katonai szövetségesének sem továbbítani, nemhogy az oroszoknak.
Az elnöknek persze joga van bármit titokmentesíteni (akárcsak saját hatáskörben a külügyminiszternek is, amit Hillarytól ugyanez a mágnás a kampány során elvitatott), így nem fog – emiatt – csuklóján csattanni a bilincs. Ám a megbízhatatlanság bélyege annál inkább sokszorosan rásül a képére. A Daesre vonatkozó titok orosz kezekbe való juttatása azért különösen veszélyes, mert Moszkván keresztül Teheránban, majd esetleg a Gáza-övezetben landolhat Izrael és az USA esküdt ellenségeinek kezében. Mindez akkor, amikor Trump első külföldi útjára készül – egyenesen a Szentföldre.
A Fehér Ház majdnem megint a bokrok közé menekült: H.R. McMaster nyugalmazott tábornok és nemzetbiztonsági tanácsadó (akit Michael Flynn menesztése után a józan ész képviselőjének tartottak) kilépett a Fehér Ház nyugati szárnyából, de a sajtós tömeget meglátva megfutamodott (szó szerint kijelentve, hogy „ez az utolsó hely a világon, ahol most lenni szeretne”), és csak órákkal később merészkedett elő, immár ügyesen fogalmazott cáfolattal, amely mindent tagadott, kivéve azt, amit addigra már a New York Times is megírt: hogy Trump egyik embere rádöbbent a hírszerzési anyag kiszolgáltatásának veszélyeire és azonnal felhívta a CIA meg a Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) igazgatóját, mert minél gyorsabban kezelni kellett a hatalmas baklövést.
És hogy mi az árulás tartalma? Azzal kapcsolatos információk, hogy az „Iszlám Állam” pokol(gép)mérnökei laptopba rejthető robbanószerkezetet tudnak előállítani – aminek következtében hamarosan nem vihetjük fel a repülőkre az utazás közbeni munkához vagy szórakozáshoz oly nélkülözhetetlen eszközöket, hanem be kell majd azokat is adni az össze-vissza dobált poggyászok közé. Ezt persze jó, ha akár az oroszok is tudják – csakhogy itt nem az infótartalom a lényeg, hanem az, hogyan jutott hozzá Amerika a titokhoz.
De mindenekelőtt az, hogy hogyan szolgáltatta ki Donald Trump saját legtitkosabb műveleti adatait balekul (vagy bűnös módon) az ország legnagyobb politikai ellenfelének.
