A tátongó pupillát
gyéren fakókék mező koszorúzza.
Nedvességnek nincs nyoma. Már nincs.
Üres tekintet. Mintha nem bírná elviselni
többé a csukott szemmel látottakat.
A napfény korbácsütése életbe rántja
hamun innen, parázson túl.
A gyík Ladik Katalin verse
![<span class="entry-title-primary">A gyík</span> <span class="entry-subtitle">Ladik Katalin verse</span>](http://cdn2.szmsz.press/wp-content/uploads/2017/05/Nevtelen-2-4-1280x640.jpg)