Újvidéki földim Norvégiából izgatottan telefonál. Régen találkoztunk, valamikor a kilencvenes években, az egykori Kokra közelében. A szomszédságomban lakó apját még az újvidéki Moša Pijade gimnáziumból ismertem, akivel a kilencvenes években sokszor együtt álltunk sorban a közeli Hleb üzletben egy liter tejért. Ő az apja mellett állt a sorban, így két liter tejet tudtak beszerezni. Most zaklatottan telefonált, az érdekelte, hogy kipenderítik-e Magyarországot az Európai Unióból. Ha igaz, akkor kipenderítenek bennünket is Norvégiából, sopánkodott. Nyugtatom. Semmi sem biztos, legyen nyugodt. Az apja felől érdeklődtem, mire nyelt egyet és elmondta, hogy az apja 1998-ban elhalálozott. Nem élte meg Milošević bukását. Jobb is, jegyezte meg, legalább nem kell tovább háborognia. Öregségére mit kezdett volna Szerbiában?
Aztán visszatér a témájára, elmondja, hogy mennyire igyekezett, hogy megszerezze a magyar állampolgárságot. Gazsulált a kisebbségi politikusoknak, bemagolta a várható kérdésekre a választ, tudta, hogy mire legyen büszke a magyar ember, olvasta Petőfi Sándort, fejből tudja a Himnuszt, lerakta a nyelvvizsgát csakhogy magyar útlevélhez jusson és Norvégiába utazhasson. Ha kirúgják Magyarországot az EU-ból, akkor mihez kezdjen a magyar útlevéllel? Szedheti a sátorfáját. Kiábrándult mindenből, még Orbán Viktorból is, akit eddig nagyon tisztelt. Az apja Titót tisztelte, aki értékes jugoszláv útlevelet adott neki, ő Orbán Viktort, mert értékes a magyar útlevéllel ajándékozta meg, a végén azonban kiderül, hogy egyik sem ér sokat. Legjobb lesz, ha norvég lesz. Biztatom, maradjon csak magyarnak, minden rendben lesz, de nem sikerült megnyugtatnom.
Aztán olvasom Európa Parlament magyar kormánypárti frakciójának nyilatkozatát: „Felháborító!”, hangoztatják. Mi történt? Semmi, csak az, amire az utóbbi hónapok eseményei alapján számítani lehetett: a testület megkezdi Magyarországgal szemben az uniós szerződés 7. cikkelye szerinti eljárás megindításának előkészítését, tehát pár évig tartó hosszadalmas és kínos folyamat tanúi leszünk. Az is megtörténhet, hogy Magyarországtól megvonják a szavazati jogot, ami először fordul elő az unió történetében. Az is megtörténhet, hogy végül elsimul az ügy. A politikusok majd megvívják a harcukat, engem viszont az ejt gondba, hogy e hosszú, kínos vitában csorba esik a magyar nemzet tekintélyén.
Végel László írása a Családi Kör nyomtatott kiadásában jelent meg 2017. május 25-én.
