Hegedűn és fuvolán megszólaltatott ír népi dallamok felgyorsítva, rockos elemekkel megbolondítva egy vajdasági magyar frontember hangján. Kovács Nemes Andort az újvidéki és a szabadkai színház deszkáiról ismerhetjük, az itteni közönség számára ő a színész. Talán kevesen tudják azonban, hogy immár harmadik éve a budapesti Firkin együttes énekeseként is látható/hallható egész Európában. A zenekarában Andy, itthon, Vajdaságban pedig Kovi becenévre hallgató színművész-énekest a békéscsabai Rongyoló fesztiválon hallgattuk meg és beszélgettünk vele megvalósult álomról, a Lajkó Félixszel tervezett együttműködésről és a repüléstől való félelemről is.

– Az imént említetted, hogy két olyan koncertet tudhattok magatok mögött, ahol 10-15 ezer embernek játszottatok. Itt Békéscsabán néhány százan voltak. Mégis, ami közös a koncertjeitekben, hogy ez a zene megbolondítja az embereket. Először csárdásoztak, utána pogóztak, majd végül vonatoztak. Miért hat így az emberekre a zenétek?

– Nem tudnám pontosan megmondani. Talán azért, mert amellett, hogy ír zenét játsszunk, itt-ott a magyar, székely hangzást is belecsempésztük. Tény, hogy Magyarországon és úgy általában Európa keleti részében nem annyira nyitottak az ilyen hangzás iránt. Dolgozunk ennek a lebontásán, de még mindig idegen, noha ma már egyre kevesebb az olyan rendezvény, ahol azt mondják nekünk, hogy „magyarok vagytok, magyarul énekeljetek”.

– Amikor két évvel ezelőtt beszéltünk, akkor is ez volt az egyik megállapítás. A pénz, a marketing, a média diktálja a trendeket?

– Az átkosban tudnivaló volt, hogy egy ember volt a megmondhatója annak, melyik zenekar, előadó lehet népszerű, futtatott és melyik nem. Ma már nem így van. Rengeteg a zenész, itt a sok tehetségkutató, a piac telítve van, a fogyasztó a bőség zavarával küzd. Olyan ez, mint amikor bemegyek a soltvadkerti fagyizóba, ahol nem tudok választani a 90 féle fagylalt közül és végül veszek egy krémest.

– Amikor annak idején kiderült, hogy te leszel a Firkin énekese, azt mondtad az álmod teljesül ezzel. Egész nyáron Európát járjátok, több ezer kilométert buszoztok… Összességében ez volt az álmod?

– Hát nyilván az álomnak is két oldala van, a jó és a rossz. A zenekarral eljutok olyan helyekre, ahová valószínűleg soha az életben nem tudtam volna elmenni, rengeteg élménnyel gazdagodom, azzal foglalkozom, amit szeretek és az emberek is szeretik, amit kapnak. Nyilván hátulütője ennek a több ezer kilométeres buszozás, a repülésről már nem is beszélve. A mai napig rettegek tőle, pedig már kilencszer voltam a levegőben.

– Szeretik az emberek a zenéteket. Azoknak az olvasóknak, akik most hallanak először a Firkinről, hogyan tudnád leírni ezt a stílust?

– Itt nálunk jobban szeretik a feldolgozás zenekarokat, amelyek ismert, régebbi dalokat játszanak, Nyugaton viszont a saját dalokkal fellépő zenészek a népszerűbbek. Azt a kérdést is gyakran nekem szegezik, hogy magyarként hogyan énekelhetek ír dalokat? Hát egész egyszerűen azért, mert jó. Pörgős, hangulatos, vidám zene, de helyenként szomorú is. Írországban úgy néz ki egy buli, hogy az unokától a nagypapáig minden nemzedék ott van, esznek, isznak, buliznak, táncolnak, kivétel nélkül. Ettől szép az ottani kultúra. Együtt nőnek fel és így erősebb az összetartás családon, de nemzeten belül is, ellenben ezzel a térséggel, ahol folyamatos a marakodás. Mi ezeket a hagyományos ír dalokat, vagy ír ritmusra írt saját számokat felgyorsítva játsszuk, én biztosan szeretném akkor is ha kiskölyök és akkor is ha idősebb lennék. Vannak lassú balladáink is. Azt tudom mondani, hogy mindenki hallgassa meg, aztán döntse el, tetszik-e neki.

– A nyugati országokban fiatalok és idősek együtt buliznak a fellépéseiteken?

– Vannak a különböző rétegzenei fesztiválok, ahol elsősorban fiatalok vannak, de számos kelta, középkori hagyományápoló rendezvényen is felléptünk már, amelyek kosztümös rendezvények, ott minden generáció jelen van. Az idősebbek viking öltözékben, a gyerekek is korabeli jelmezekben, hatalmas élmény volt. Én azért is szeretem ezt az egészet, mert világot látok. Vallom, hogy nyitottabbnak kell lenni, hisz annyira csodálatos ez a világ, ahol élünk, annyiféle kultúra van, mi pedig épp ezt szorgalmazzuk, hogy szeressük egymást, nevessünk… erről szól a Firkin.

– Szabadka és Budapest között ingázol, itthon színész vagy, odaát énekes. A lelkedben hogy áll ez a kettősség? Billen valamelyik irányba?

– Amikor belevágtam a Firkinbe, meg voltam róla győződve, hogy ezután csakis a zenéléssel szeretnék foglalkozni. Aztán, ahogy múlt az idő, rájöttem, jó az, ha az ember konkrétan tartozik valahova. Hosszú ideig kerestem Budapesten munkát, hogy csak a Firkinre tudjak koncentrálni. Mondhatom, hogy szerencsére még nem találtam, úgyhogy marad ez a kettős lét. Maradok Szabadkán a színházban is, amit imádok, egyre többet számítanak itt is rám, és a zenekarban is, amit szintén nagyon szeretek. Egyelőre leszek mindkét helyen, amíg bírom és működik. Ha belefáradok, akkor majd nyilván választani kell, de ez egyelőre még nem aktuális.

– A maga műfajában lázadónak tekinthető Lajkó Félix is, akivel augusztusban egymás után léptek fel ugyanazon a színpadon, a Sziget Fesztiválon. Esetleg nem gondolkodtatok közös produkcióban?

– Ez a kérdés úgy jött, mintha súgtam volna, pedig esküszöm nem. A Városmajori színpadon léptünk fel, amikor először kerestük meg őt ezzel az ötlettel. Nem ismerte a Firkint, meghallgatta és azt mondta, nemigen tud ezzel mit kezdeni, nem is zárkózik el. Akkor nem jött össze a közös produkció, most óvatosan puhatolóztam, de sajnos a Szigeten sem valósul meg, mert neki rohannia kell tovább. De nem tettünk le erről a szándékról. Nagyra tartom Félixet és büszke leszek rá, ha együtt dolgozhatunk.

– Közel három éve vagy a Firkin tagja de eddig még a vajdasági közönség előtt nem léptetek fel. Mikor várhatjuk az itteni debütálást?

– Látszik ennek a lehetősége, elképzelhető, hogy akár már a szabadkai városnapon színpadra léphetünk, de emellett a Nemzeti Kulturális Alapnál is pályáztunk külhoni koncertre, amit megnyertünk. Ez a Népkörrel közös projekt, ami alapján a szabadkai kulturális központban várható egy koncert. Ami biztos, hogy akkor már javában készülni fog az új lemez, tehát az itteni közönség vadonatúj dalokat is hallhat majd. Persze, lesznek régebbi dalok is, hiszen először lépünk fel itthon.

Az interjú a Családi Kör 2017. július 20-i számában jelent meg. Vásárolja, olvassa és fizessen elő a Családi Körre!