Várady: Nem reális, hogy Koszovó ismét Szerbia része legyen A Tanjug a legismertebb vajdasági magyar jogászt kérdezte Vučić indítványa nyomán

A koszovói szerbek személyi és területi autonómiája az, aminél alább nem adhatják a szerb érdekek védelmében, véli dr. Várady Tibor akadémikus, nemzetközi jogász a Tanjugnak adott interjújában.

Várady üdvözölte Aleksandar Vučić szerb elnök felhívását a Koszovó jövőjéről folytatott párbeszédre, véleménye szerint ez jó alkalom arra, hogy a nagy nyilvánosság “megismerkedjen a valósággal”, mert – mint mondja – ha ez ismert és elismert lesz, a tárgyalóknak is könnyebb dolguk lesz, nem kell “mítoszokat védeniük”, könnyebben és hatékonyabban tárgyalhatnak a Szerbia számára lehető legjobb opcióról, s ez – megítélése szerint – a Koszovóban élő szerbek személyi és területi autonómiája, ami az alapvető szerb érdek és az alá nem szabad menni.

“Az, hogy Koszovó ‘visszatérjen’ és ismét Szerbia része legyen, úgy vélem, jelen pillanatban – noha nem könnyű ezt kimondani – nem reális. De én sem tudok mindent… Az viszont, hogy a szerb templomokat, kolostorokat, a kulturális és nyelvi jogokat a személyi és területi autonómia révén megvédjék, ez megvalósítható. Ez igazságos és lehetséges lenne. Ez egy megvalósítható cél”, mondta Várady, aki úgy pontosított: Észak-Koszovó területi autonómiájára gondol.

Megítélése szerint ez Európa számára sem lenne vitás és úgy véli, a tárgyalóknak azért kell síkraszállniuk, hogy a koszovói szerbek a jövőben szerbként élhessenek, hogy “megőrizhessék nyelvüket, kultúrájukat, szerbségüket”. Ezt a javaslatot pedig, hangsúlyozta, a szerb tartomány végső státusáról szóló megállapodás előtt kell napirendre tűzni.

Várady megismételte, a Koszovó jövőjéről szóló belső párbeszéd, noha nem hiszi, hogy konszenzust eredményezhet, rendkívül fontos, mindenek előtt azért, hogy a nyilvánosságot megismertesse a tényekkel. Emlékeztetett a nemzetközi körülményekre és arra a tényállásra is, amelyek közepette a Koszovóról folyó tárgyalások zajlanak. “Szakmai szempontból Koszovó függetlenségének kikiáltása ellentétben áll a nemzetközi joggal, de ezzel kapcsolatban a Nemzetközi Bíróság vonakodott konkrét véleményt nyilvánítani. Egy tanácsadó vélemény született, ami nem Szerbia malmára hajtja a vizet. Ahelyett, hogy kimondaná – maga a kiválás összhangban áll-e a nemzetközi joggal, azt mondta, hogy a nyilatkozat, vagyis a függetlenségről szóló határozat nem áll ellentétben a nemzetközi joggal. Így voltaképpen kibújtak a valós válasz alól.”

Várady számára a kérdés: “az a tény, hogy a nemzetközi jog a mi oldalunkon van, noha a nemzetközi bíróság ezt nem erősítette meg, további irányadási pont lehet-e Szerbia számára vagy sem?”

“Szembesülnünk kellene azzal, hogy Koszovó ma de jure és de facto nem Szerbia része – függetlenül attól, hogy annak kellene-e lennie, függetlenül attól, hogy mi az igazságos és mi nem – mert sem a szerbiai törvényhozó, sem az adminisztratív, sem a bírósági hatalom oda nem ér el. Ebben a helyzetben azt mondani, hogy megőrizzük Koszovót, nem teljesen adekvát retorika. Mert nehéz megőrizni azt, amit nem birtokolunk”, mondja Várady, aki konkrét példát is felhoz: amennyiben Ramush Haradinajt Szerbia követelésére kiadták volna Belgrádnak, Nišnek, Szabadkának… akkor Szerbiának adták volna ki, de a Pristinának való kiadatás esetében “nem Szerbiának adták volna ki”. Várady még egy kérdésre felhívta a figyelmet, amin Szerbiának el kellene tűnődnie, ez pedig az, hogy “mi lenne, ha Koszovó valóban Szerbia részévé válna?”.

“Az a realitás, hogy mintegy kétmillió ember több mint 90 százaléka már két évtizede vagy még régebben egy teljesen másfajta politikai és szociális kultúrában él. Azután, mi lenne mindennek a gazdasági következménye?”, teszi fel a kérdést a jogászprofesszor. “Minderről el kellene gondolkodni, minden feltevést figyelembe kellene venni ahhoz, mi lenne, ha az lenne”, mondta. “Ennek a párbeszéd részét kellene képeznie, s e tények keretében és ismeretében kellene megtalálni a választ arra, mi a lehetséges. A mítoszok helyett a tényekben kell keresni a választ”, szögezte le.

Arra a kérdésre, vajon a párbeszédből, amely gyakorlatilag már megkezdődött, Vučić elnök és a szerb tárgyalók valamilyen mérvadó véleményt vagy érvelést kaphatnak-e, ami a szerbek malmára hajtaná a vizet, illetve hogy szakemberként lát-e valamilyen jogi megoldást, ami lehetővé tenné a Pristinával való viszony normalizálását “Koszovó elvesztése nélkül”, Várady azt mondta, nincs elég ismerete a tárgyalások menetével kapcsolatban ahhoz, hogy erre választ tudjon adni.

“Ahhoz, hogy erről szakmai véleményt tudjak mondani, sokkal közelebb kellene állnom a tárgyalási folyamathoz, de én nem állok. Tehát, az ember csak olyan kérdésben mondhat szakmai véleményt, amibe belemélyedt”, jegyezte meg Várady.

“Ez a párbeszéd közvetlen utasításokat nyilván nem eredményezhet a tárgyalók részére. De mindenek előtt, teremthet egy olyan légkört, amiben azután lehet tárgyalni”, szögezte le Várady, megjegyezve, a tárgyalóknak természetesen szakmájuk magaslatán kell állniuk, mert senki, aki nem áll ilyen szinten, nem szolgálhatja jól az ügyet.

A magyar változat a VajMa.info-n jelent meg először