Egyszer majd minden dolgom
elvégeztetik tényleg
s én valóban megpihenhetek
a fehérre meszelt szobában
fekve
frissen fürödve
összefont karral
mint mindig szabadidőmben

Minden, mi felesleges
a látókörömön kívül esik már

A barátaim még hallhatják majd
hogyan koccannak az edények
és üt az óra

S most először
nem érint már engem
személyesen

Doboj, 1990.

Szabó Palócz Attila fordítása