Egészségügy nővérek, sofőrök, óvodapedagógusok és hegesztők tömegesen hagyták el Szerbiát, akik Nyugat-Európába, Közel-Keletre vagy Kanadába költöztek, ahol a szerbiai fizetésüknek akár az ötszörösét is megkeresik – írja a Blic. A cikk a Nemzeti Foglakoztatási Iroda adataira hivatkozik, amelyből kiderül, hogy a külföldiek a legnagyobb érdeklődést az egészségügyi személyzet iránt mutatják, ugyanis januártól júniusig 254 nővér hagyta el a szerbiai egészségügyet, s Németországban kezdtek el dolgozni. A szakszervezet adatai szerint 2015-ben ezer, 2016-ban ezerkétszáz egészségügyi dolgozó hagyta el az országot. A legtöbben Újvidékről, Valjevóból, Versecről és Zomborból mentek külföldre, s az ő hiányukat a polgárok megérezték ezekben a községekben.
El, most el, most messze innen?
El kellene innen menni, de gyorsan, mert nem lesz ebből az országból semmi se. Húsz éve várjuk, hogy jobb legyen, várták a szüleink is, aztán tessék. Mi történik? A nagy semmi. Csökken a fizetésünk értéke, úgy érezzük, nem tudunk normálisan felnevelni két gyereket. A hét végére megint hideget jeleztek a meteorológusok, vennünk kell még tűzifát.
A szerbiai középiskolák által kiállított, valamint a felsőfokú diplomákat legkönnyebb Németországban és Norvégiában honosítani, s ezért is mennek sokan ebbe a két országba. A kivándorlóknak mintegy egy évre van szükségük, hogy a nyelvet a megfelelő szinten beszéljék, s 2000 és 4500 euró közötti fizetés vár rájuk.
Az újvidéki Tatjana Zorić (39) tizenkét hónapja él Schwarzwaldban, s mint egészségügyi nővér dolgozik. Az ügynökségnek a szolgáltatásokért 2000 eurót fizetett, s 18 hónapra volt szüksége, hogy a német nyelvet a megfelelő szinten használja.
– A radiológiai osztályon dolgoztam, havonta 36 ezer dinárért. Miután elváltam, és egyedül neveltem a gyerekem, szembe találtam magam egy óriási kihívással: legkevesebb két munkahelyet kell betöltenem, hogy enni adhassak a gyerekeimnek, de a két munkahely miatt szinte egy perc időm se volt rájuk, vagy pedig választhattam, hogy belevágjak egy kalandba. Eddig elégedett vagyok a döntésemmel – mondta Tatjana.
Hogy hány óvodapedagógus hagyta el Szerbiát az utóbbi időben, azt nem lehet pontosan tudni, mivel sok óvodapedagógus végzettségű személy van, így ha valaki külföldre megy, gyorsan lehet pótolni. A helyzetet azonban jól mutatja, hogy a 102 bejegyzett ügynökség közül csak egyen keresztül 27 óvodapedagógus ment külföldre.
El, most el, messze innen el? (II.)
Azon tűnődöm napok óta, hogy valóban minden egyes perc, minden egyes óra, amit ebben a Szerbiának nevezett országban töltök, az tényleg elfecsérelt idő lenne az életemből? A választ nem tudom, ezért is „vetem papírra”. Becsületesen tanultam, végeztem a munkám, de nem tudok különköltözni a szüleimtől.
– Az utóbbi időben a Közel-Keleten nagyon megnőtt a szerbiai óvodapedagógusok iránti kereslet. Ott a minimálbérük 1200 euró, ami ötször több mint amit Újvidéken keresnek. Sokan dadusok lesznek, mivel néhány hónap alatt többet keresnek, mint Szerbiában egész évben – mondta Jovanka Agić, az egyik ügynökség tulajdonosa.
A sofőrök legjobban Kanadában járnak, ahol havonta 2500 eurónak megfelelő összeget keresnek meg, így nem csoda, hogy a legtöbb esetben egyszerre 50 sofőr távozik. Az újvidéki városi közlekedési vállalat emiatt majdnem 100 rutinos sofőr nélkül maradt.
A szociológusok figyelmeztetnek, hogy az agyelszívás nevet viselő folyamat sokkal nagyobb jelentőségű, mint az egyéni történetek, amelyek arról szólnak, hogy egy család életminősége javuljon. Egyes becslések szerint Szerbia a 90-es évektől napjainkig mintegy 12 milliárd eurót veszített el azzal, hogy iskoláztatta, kitanította az embereket, akik aztán külföldre mentek. A Világgazdasági Fórum adatai szerint az elmúlt húsz évben legkevesebb 50 000 felsőfokú végzettséggel rendelkező személy hagyta el Szerbiát, az összes kivándorolt száma pedig félmillióra tehető.
