Fehér pupillájú nőkkel találkozom reggel
testükön textildíszek csüngnek
amelyekre a járókelőknek
fel kellene figyelniük
Sietve rejtik el elhasználódott tagjaik
S mint az épp eloltott gyertya után
a levegő utánuk is bágyadt marad
A felettébb gyanús csendben
amivel körülveszik magukat
az avatatlan szavaikat temetik el
A rúzsfolt a csésze oldalán nem bizonyít semmit
hisz ők csak önmaguk utánzatai
Délre már a pikkelyeik is kiszürkülnek
mint a halott halakon
Háromkor már mindenféle hulladékból
épülnek fel akármilyen testekké
A küszöbön elhal az aznap fogant magzat
lábszárukon csak ők látják a magzatvizet
amely csöppekben hull alá mint a barlangokban a föld alatt
pontos időközönként.
Doboj, 1990.
Szabó Palócz Attila fordítása
