Könnyű a teknősnek hiszen mindig van tető a feje felett
a szorosan rakott cserepek nem eresztenek
Van hova rejtenie fejét
Minden helyzetre van megoldása
esernyő napernyő pajzs
lovagi páncél
A négy lábon járóm szabadság ő
Amerre jár mindene ott van
Nappali szobája van egész napos benntartózkodással
hálószobája van ablakkal rögtön a fejtámla mellett
hogy a többi helyiséget már ne soroljam
Csak addig nyújtózkodik ameddig el tud rejtőzni
Ha valaki kopog ki sem kell lesnie ha nem akar
Csak komótosan ahogy otthon viselkedünk
Könnyű a teknőcnek
De nem pont így van
másképp van
Nehéz a teknőcnek
Tudja bárki is (a csigát leszámítva könnyebb változatban)
mit jelent magunkkal hurcolni az életünket a házat a hátunkon
hogy közben soha nem léphetünk ki belőle
Csak bámészkodunk az ablakon (egy teknősnyi örökkévalóságon át)
S ő még csak sem mondhatja
hogy a fejem tetején jön már ki a házam
megyek csavarogni
Micsoda felelősség is az hogy rajta áll az egész ház
Nem úgy cipeli ő terhét mint mások mint például a hangya
nem mondhatja hát hogy jó akkor én most fújok egyet
hazaérve ledobom a terhet és felsóhajtok végre
Nincs ilyesmi egy teknősbéka életében
Ő nem tudja milyen érzés az hazavágyakozni
elmenni bárhová hátrahagyni mindent vagy kiugrani
s rádöbbenni végül hogy mégis és mindenek felett csak a saját házunk az igazi otthonunk
S mindenek felett még a szerelem
Amit csak az ablakból láthat
Szerelmével andalogva soha nem érinthetik meg egymást gyengéden a csípőjükkel
mintha csak véletlenül lenne
soha nem tapadhatnak össze meztelen bőrükkel tetőtől talpig
Az pedig ami olykor megtörténik köztük
olyan mint egy csatajelenet
Két páncélos vitéz sisakrostélyokkal
és nincs visszavonulás
mígnem egy újabb házat a púpjukra nem vesznek
a fajfenntartás kifogásával.
Zágráb, 2002. V. 19.
Szabó Palócz Attila fordítása
