Ismerősöm városi kirakatok takarításából él
s azt mondja, semmire a kék ég alatt
nincs szüksége
Amikor reggeli előtt lemosom a Kraš bonbonkereskedés ablakát
meséli
mindig édes íz van a számban
s aztán már enni sem tudok, annyira betelek vele
A gyümölcsösök teli kirakatának látványától, a narancs- és almahelyek miatt
aztán egész nap ég a gyomrom
Amikor az öltönyüzlet ablakát mosom, szándékosan létrára állok
méregetem a nadrágszárakat, a kar hosszát, megbámulom a varrást
s mire végzek, már el is teltem az öltönyviseléssel
Az eladónők meg általában szemből látnak
így hát ők is mindig kicsit, már megbocsáss, engem is az övem alatt méregetnek
Nem mintha nem lenne mit megmutatnom
de már nem vágyom erre
Be kell ismernem, olykor még élvezem is, amikor fiatal lányok
gyűlnek csokorra a szépen mosott ablaknál
az új tavaszi-nyári kollekció előtt
s köröttem hirtelen minden úgy illatozik, mintha virágzó kertben járnék
Tudom én, mi illik a koromhoz,
ne aggódj emiatt
Hogy az igazat megvalljam, néha undorodom is ezektől az ablakoktól
mint a koszos edényektől másnap reggel nagy ünneplés után
Becsülettel végzem a dolgom, vigyáznom kell a munkámra, kinek kellenék az én koromban
Néha el is nevetem magam, ha a járókelők fejükkel az ablaknak ütköznek, mint a madarak
ebből is lemérhetem, hogy jó munkát végeztem
Hát, ha lenne is pénzem, én már nem vennék semmit
annyit bámultam mindenféléket, hogy undorodni kezdtem
De van egy kis kirakat a 42-es szám alatt
amelyet különleges figyelemmel takarítok
s mégis mindig maszatos marad
Odabent, mint egy babaházban, tarka gyerekholmi van kiállítva
s miközben ezt mosom, mindig azt méregetem, hogyan illene az unokámra
ha a fiam megnősült volna, mielőtt elment
Pedig szépen mondtam neki, amikor felkerekedett
Te kibaszott őrült, hát nem tudod, hogy a háborúkban mindig
csak a szegények halnak
S akárhányszor erre gondolok
a kirakat is beködösödik
Zágráb, 2003. III. 4.
Szabó Palócz Attila fordítása
