Hogy egy jó varrónő aranyat ér, azt mindannyian tudjuk. Kinek ne lett volna még gondja azzal, hogy a drága pénzért megvett „butikos” nadrág hosszú, hogy a kínaiban majdnem annyiért vett felsőt az első mosás után valahogyan hordható méretűre kellett volna alakítani… A jó varrónő bizalmi helyet élvez életünkben, olyasmi, mint a fogorvos, a fodrász, a nőgyógyász vagy a kozmetikus: akkor lát bennünket, amikor a legkiszolgáltatottabbak vagyunk, rá, illetve ügyességére bízzuk a feles kilóinkat, a görbe lábunkat és a túl vékony karjainkat is…

Ehhez képest most érkezett a hír, hogy „megszületett” a robot, amely képes egy törölközőnél bonyolultabb textiltermék megvarrására. Ugyanis a ruhavarráshoz precíz mozdulatok kellenek, amit eddig olcsóbb volt megcsináltatni emberekkel, mint olyan robotot készíteni, amely képes varrni. Most viszont, évekig tartó kutatások után a SoftWear Automation nevű cég piacra dobta a LOWRY nevű robotot, amely képes pólót vagy farmernadrágot is varrni, sőt a cég azt állítja, a gépe tizenhétszer gyorsabban dolgozik, mint az emberek, írja a Quartz nyomán a 444.

Amíg a robot egy nyolcórás műszak alatt 1142 pólót varr meg, addig tíz munkás összesen csak 669-et. Arról nem is beszélve, hogy a robot nem csak napi 8 órában tud dolgozni, nem kell ennie, aludnia és fizetést sem igényel – éppen csak egyetlen alkalommal kell megvenni a gyártótól. A cég azt reméli, a ruhagyárak lecserélik a munkásaikat az automatizált robotra. A számítások szerint egy robot ideálisan tíz embert tudna helyettesíteni.

A SoftWear elsődleges célja az, hogy lehetővé tegye a nagyvállalatoknak az olcsóbb ruhagyártást. Ebben a teljesen automatizált gyárban is kell egy-két embert alkalmazni, de a gépeknek köszönhetően pólónként ott csak 0,33 dollárt kellene fizetni nekik. Ez még mindig olcsóbb, Bangladeshben, ahol egy munkás egy pólóért 0,22 dollárt kap. Amerikában ugyanezért a munkáért egy embernek 7,47 dollár jár.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) tavalyi számítása szerint az ázsiai ruha- és cipőgyárakban dolgozó munkások 64 százalékát könnyedén lehetne helyettesíteni robotokkal. A szám Vietnámban 86 százalék, Kambodzsában 88 százalék.

Már csak azt nem mondják meg a cégek és a szervezetek, hogyan bírunk rá egy robotot arra, hogy három és fél centivel hajtsa fel a nadrág szárát, a derekából meg vegye ki azt a hajtást, amitől öt kilóval nehezebbnek néz ki az ember…