Bozóki Antal blogjában szeptember 1-e óta napi szinten elemzi – egyelőre három részben – a Családi Kör című hetilapot, s érintőlegesen a Szabad Magyar Szót, illetve a Sajtószabadság Alapítvány tevékenységét. Köszönjünk a ránk fordított figyelmét és idejét!
Az alábbiakban csorbítatlanul, szöveghűen és kommentárok, megjegyzések nélkül közöljük naplósorozatának első három részét.

Átalakul-e a Családi Kör?

1. rész

Habram Mária, a Családi Kör hetilap sokéves igazgatója és főszerkesztője „május végén jelentette be, hogy vevőt keresnek a lapra, de hangsúlyozta: nem megszüntetni akarjuk az újságot, hanem egy fiatalabb csapatnak szeretnénk átadni”. [1]
A lap június 29-i számában már azt olvashattuk, hogy „a következő számtól új csapat folytja a Családi kör szerkesztését és kiadását”.

A Családi Kör első száma 1990. december 24-én, vagyis karácsonyra jelent meg, az időközben pénzügyi támogatás hiányában megszűnt Dolgozók c. szakszervezeti hetilap, majd a(z 1990. október 18-án) helyébe lépett Új Dolgozók (jog)utódjaként, az addigi 28 helyett 36, majd 68 oldalon.
A hetilap első főszerkesztője a magyarkanizsai származású Purger Tibor volt, aki az egykori jugoszláviai belháború kitörésekor Washingtonba költözött és most egyetemi informatikai vezetőként dolgozik. A szerkesztőségnek az induláskor mintegy „harminc” [2] munkatársa volt. Az volt a kérdés, hogy eresszük szélnek a dolgozókat, vagy indítsunk egy új hetilapot? (Jómagam a lapkiadó kft. alapító igazgatója és csaknem másfél évtizedig külső munkatársa voltam.)
– A  Családi Kör indulása nem ment azonban könnyen, mert – annak ellenére, hogy a szerkesztőség tagjai munka nélkül maradtak – az új lap indulását a(z egykori Forum LKNYM – B. A.) házon belül többen is akadályozták és ellenezték. Az alapító tőkét szó szerint a vajdasági magyar vezetésű vállalatoktól és fizikai személyektől könyörögtük össze, azért, hogy legyen a vajdasági magyarságnak egy független hetilapja, amelynek az igazgatóját és a főszerkesztőjét nem a kormány nevezi ki – olvasható az akkori Forum kiadóházzal kapcsolatos eseményekről szóló írásomban. [3]
A Családi Kör fejlécére felkerült a „független hetilap” felirat, ami máig is az irányultságát, az egykori alapítók elhatározását hirdeti.  Abban az évben (pontosabban 1990. május 9-én) már megjelent a Napló, „Szerbia első, háború utáni magán hetilapja”. [4] Ekkor úgy láttam, a sajtó elindul a magánosítás útján. Volt, tehát példa, amit követni lehetett és kellett is. Akkor és most is  hiszek abban, hogy a sajtó vagy szabad, vagy nem sajtó. Az ezzel kapcsolatos következményekkel együtt. (2004. szeptember 8-án indítottam egy másik hetilapot is, Heti Újság címmel, amelynek – anyagi és egyéb okok miatt – csak nyolc száma jelent meg. Ezek, persze, már sajtótörténeti témák.)
A Családi Kör – a kezdeti kételkedések és akadályok ellenére – 28 éve folyamatosan megjelenik. Talán csak – emlékezetem szerint – a kilencvenes években, amikor a háborús események (papírhiány, áramkiesés) miatt, alig néhányszor nem jelent meg. Nehéz, váltságos évek voltak ezek a lap történetében, amikor minden héten újból meg kellet küzdeni azért, hogy az olvasó elé kerülhessen. Aztán a legnagyobb, a 25 000 ezres példányszámot is elérő, „legolvasottabb” [5] délvidéki magyar újsággá tornászta fel magát.
A lap szerkezete – a nélkül, hogy most ennek a részletes elemzésbe fogjak – időközben szinte semmit nem változott. Olyan marad, ahogy az induláskor megterveztük, vagyis csaknem megkövesedett. Ez viszont nem volt feltétlenül jó.
Időközben a szerkesztőség tagjai is talán belefásultak a mindennapos küzdelembe, amit taposómalomnak is lehet nevezni, „a nyugdíjas korhatárt átlépték vagy a küszöbén toporognak”. [6] Bizonyára ez miatt sem tudtak újítani, vagy érdektelenné váltak. Mások távoztak a szerkesztőségből (mint jómagam), vagy elhaláloztak.
A szerkesztéspolitika alapjában véve „a nem politikai hetilap” elképzelésre és az inerciára épült. Az olvasóközönség is megfogyatkozott. A lap példányszáma, bizonyára ezen okok miatt is, az utóbbi években jelentősen visszaesett.
– A Családi Kör Kft. 2013-as összbevétele mintegy 34.500.000,00 millió dinárt tett ki, de 2016 végére már csak 24.000.000,00 dinárt mutatott a mérleg. Ez azt jelenti, hogy három év alatt 30,43 százalékkal csökkent a hirdetésekből és az eladott példányszámokból a bevétel – olvasható a tulajdonváltásról szóló egyik írásban. [7]
Elsősorban a példányszámnak – a becslések szerinti – mintegy 6-8 ezerre való csökkenése „a 2016-os évvel bezárólag a Családi Kör számára azt jelenti, hogy adóssága 7.340.000,00 dinárt (a mai középárfolyam szerint 61.852 eurót – B. A.) tesz ki”. [8]
Nem véletlen, tehát, a döntés, hogy „új csapatnak” kell átadni a szerkesztést és a kiadást is.

Újvidék, 2017. szeptember 1.

_______________________

[1] Rizsányi Attila: Tulajcsere a Családi Körnél. http://www.vajma.info/cikk/valasz/41/Tulajcsere-a-Csaladi-Kornel-Maradjon-meg-a-lapbol-az–amiert-az-olvaso-megkedvelte.html, 2017. június 30. [8:50]
[2] Farkas Zsuzsa: A washingtoni munkatárs. Hét Nap. http://hetnap.rs/mobil/?p=cikk&id=14539, 2013. július 3.
[3] Árgus 2002. Évkönyv. Jugoszláviai Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület, 2002. 220.
Az akkori időkre jellemző a hatalom erőteljes politikai nyomásgyakorlása a sajtóra, ami a sajtóházak és a szerkesztőségek vezetőinek a leváltásában is megnyilvánult.
[4] Bódis Gábor: az újságírók, mint alattvalók. http://maglocistac.rs/bodis-gabor-az-ujsagirok-mint-alattvalok, 2015. március 9.
[5] Az alapítóknál fiatalabb, még életerős gárdának eladó a Családi Kör. https://szabadmagyarszo.com/2017/05/25/az-alapitoknal-fiatalabb-meg-eleteros-gardanak-elado-a-csaladi-kor, 2017. május 25. [16:36]
[6] Uo.
[7] kibic: Família  Kft. http://www.joreggeltvajdasag.com/ebreszto/familia-kft, 2017. július 3. [08:38]
[8] Uo.

2. rész

A Családi Kör tulajdonváltásáról szóló szerződés aláírására 2017. július 27-én[1] került sor, minek alapján a szabadkai székhelyű (2017. június 20-án alapított) Pro Familia Kft. (Szabadka, Szekeres László u. 25.)[2] lett a lap új tulajdonosa, amely megvásárolta „a lap kiadási jogait”.[3]
Az új tulajdonú lap első, július 6-i számában közölt impresszum szerint a lapkiadó igazgatója Bajtai Kornél, a főszerkesztője pedig Bašić Gréta lett. A szerkesztőség tagjai Dr. Celler Tibor, Vígi Zsoldos Zsaklina és Vígi Zoltán lettek. Közülük Dr. Celler Tibor és Vígi Zsoldos Zsaklina dolgozott korábban a lapnál. Hogy a többi foglalkoztatottnak mi lett a sorsa, arról viszont a nyilvánosság már nem értesült.
Bašić Gréta a (tulajdon)váltással kapcsolatban elmondta: „Ingyen kaptuk meg a lapot. Bizonyos kötelezettségeket vállaltunk, de tulajdonképpen semmit sem fizettünk az újságért.”[4] (Ebből ugyan nem tudjuk meg, hogy melyek azok a „bizonyos kötelezettség”, és hogy ki fizeti vissza a felgyülemlett adósságot? A Családi Kör Kft.? Ez azonban már nem tartozik az olvasóra.)
Az új főszerkesztő első nyilatkozatában kiemelte, hogy a lap „modernizálásába és frissítésébe”[5] egy szinte teljesen megújult gárdával kezdenek bele.
– Régi álmunk vált valóra azzal, hogy saját újságot csinálhatunk. A csapat magvát tulajdonképpen azok az újságírók alkotják, akik korábban nagyobb költségvetési támogatásból fenntartott cégeknél írtak újságot, majd elvi kérdések miatt felmondtak vagy eltávolították őket a média világából, esetleg – mint mondjuk én magam is – sosem találták a helyüket a ma közszolgálatinak becézett piacon – mondta Bašić.[6] „Egy hosszú és bonyolult folyamat zárult le a szerződés aláírásával, ezután fogunk majd csak elkezdeni gondolkodni az arculat változásáról, arról, hogy ezután milyen legyen ez az újság – tette hozzá.[7]

Sajtószabadság Alapítvány adatai (2017. augusztus 31. 13:46)

A Családi Kör hetilapban – a generációváltás mellett – alig egy hónappal később újabb tulajdonváltás történt: Az augusztus 17-ei (hetedik) számtól kezdve már a (2017. június 16-án, vagyis mindössze négy nappal a Pro Familia Kft. előtt bejegyzett) Sajtószabadság Alapítvány jelentkezik kiadóként.
Ebből arra lehet következtetni, hogy a Pro Familia Kft. úgymond átjátszotta a Családi Kört a Sajtószabadság Alapítványnak. Hogy ez valamilyen „kötelezettségekkel” történt-e, vagy sem, az új tulajdonosok nem tartották szükségesnek közölni a nyilvánossággal.
A legújabb felállásban Bajtai Kornél helyett Kókai Péter  lett az igazgató (lap addigi állandó munkatársa, korábban a Magyar Szó napilap menesztett főszerkesztője, a Magyar Mozgalom – MM társelnöke, a Szabad Magyar Szó egyik alapítója és főszerkesztője).[8]
A főszerkesztő továbbra is Bašić Gréta (aki egyúttal a Vajdaság Ma – Délvidéki hírportál munkatársai között is szerepel).[9] Bajtai átkerült a szerkesztőségbe, Dr. Celler Tibor nevét pedig (a július 27-i számtól kezdve) törölték a szerkesztőség tagjai közül.
A lap „állandó munkatársai” közül Végel László „búcsút”[10] mondott. A korábbiak közül egyedül Bálint István maradt, a délvidéki újságírás egyik doyenje. Az újak Balla Lajos, Basity Erika, Bence Erika, Kontra Ferenc, Molnár Csikós László, Németh János, Szabó Pálócz Attila és Tóth Imre.
Közülük Bajtai Kornél, Németh János, Tóth Imre és Vígi Zsoldos Zsaklina, aki egyébként a lap szerkesztőségének a tagja, a Szabad Magyar Szó munkatársai is, akik Bence Erikával együtt, az MM alapítói közé tartoznak.[11]  (Bajtai Kornél, Németh János, Tóth Imre és Vígi Zsoldos Zsaklina a Szabad Magyar Szó munkatársai is.)[12] Világos, nemde?
Az elmúlt két hónap alatt a lapnál megtörtént, tehát, a székhelyváltás (többé nem Újvidéken van a szerkesztőség és nem is itt nyomják, hanem Szabadkán) és a kétszeres tulajdonos váltás is.
Az internetes kereső által aztán megtudjuk, hogy a Sajtószabadság Alapítvány (Fondacija slobodne štampe) székhelye Zentán van (Glavni trg 3/II/III/23).[13] A tulajdonosok pedig a délvidéki közvélemény előtt úgyszólván teljesen ismeretlen Stefan Dr. Messmann[14] és Purger Tibor, a Családi Kör első főszerkesztője, a Szabad Magyar Szó másik alapítója. (Nem látszik azonban, hogy milyen arányban.)
A lap (vélhetően: jogi) „képviselője” Józsa László (a Magyar Nemzeti Tanács egykori elnöke, most a Magyar Mozgalom elnökségének tagja),[15] az „ellenőrzők” (sic!?) pedig Kókai Péter és a két említett tulajdonos.[16]
A Sajtószabadság Alapítványnak most már van egy internetes „közéleti fóruma” (a Szabad Magyar Szó), egy hetilapja (a Családi Kör) és egy rádiója (a Szabad Magyar Szó Rádió).
Engem azonban egyelőre az érdekelne, hogy a tulajdon(os)váltás milyen változást hozott a Családi Körben, történt-e átalakulás a szerkesztéspolitikában, a lap szemléletében? A folytatásban erre keresem a választ.

Újvidék, 2017. szeptember 2.

__________________

[1] Rizsányi Attila: Tulajcsere a Családi Körnél. http://www.vajma.info/cikk/valasz/41/Tulajcsere-a-Csaladi-Kornel-Maradjon-meg-a-lapbol-az–amiert-az-olvaso-megkedvelte.html, 2017. június 30. [8:50
[2] http://search.bisnode.rs/rs/1104218/pro-familia-d-o-o-subotica
[3] Rizsányi, az 1-es jegyzetben. Lásd még: „Ingyen kaptuk meg a lapot.” http://delhir.info/2017/06/30/ingyen-kaptuk-meg-lapot-interju-basity-gretaval-csaladi-kor-uj-foszerkesztojevel, 2017. június 30.
[4] Rizsányi, az 1-es jegyzetben.
[5] Uo.
[6] Uo.
[7] Uo.
[8] A Magyar Mozgalom elnöksége: http://www.magyarmozgalom.rs/hu/rolunk/eln és Impresszum. Szabad Magyar Szó. https://szabadmagyarszo.com/impresszum
[9] http://www.vajma.info/impresszum
[10] Végel László: Búcsú. Családi Kör, 2017. augusztus 3. 6
[11] Alapítók. http://www.magyarmozgalom.rs/hu/rolunk/alapitok
[12] Impresszum. https://szabadmagyarszo.com/impresszum
[13] Fondacija slobodne štampe. https://www.companywall.rs/firma/fondacija-sloboda-stampe/2589665
[14] Prof. Dr. Messmann Stefan (valamikor István), német állampolgár és Wang Aichivel él házasságban, a budapesti Középeurópai Egyetem Jogi karán tanít Nemzetközi kereskedelmi jogot 1998 óta és ugyanott 2004 óta dékán, miután 1999 és 2003 között az egyetem rektorhelyettese is volt.
Messmann 1942-ben született Nagybecskereken (Zrenjaninban), az akkori Jugoszláviában, ott majd Németországban (Karlsruheban és Kastlban) végezte középiskoláját, Genfben szerzett jogi diplomát és Fribourgban doktorált. Mielőtt egyetemi pályára lépett, a Volkswagen jogásza volt, majd a Shanghai Volkswagen helyettes vezérigazgatója lett. A Volkswagen csoportból való kilépése után az erfurti Umformtechnik-et képviselte Ázsiában és a Wessing nemzetközi ügyvédi iroda Shanghai-i részlegét vezette. Kb. 50 publikációja van több nyelven, a kelet-európai és ázsiai jogról, de olyan területekről is, mint pl. a kínai nők lábelkötése. 2006-ban egyik kollegájával kiadott művéért a Dr. Hantos Elemér díjjal tüntették ki. https://www.kastlalumni.eu/who-is-who/%C3%A9letrajz-messmann
[15] Lásd a 8-as alatti oldalon.
[16] Lásd a 11-es alatti oldalon.

3. rész

Az új tulajdon(os)ú Családi Körben, a formai változások mellett történt-e valami tartalmi, lényegi, szerkesztéspolitikai változás, szemléletváltás?
Bašić Gréta az első, főszerkesztői minőségben adott nyilatkozatában elmondta, hogy „egyikük sem szeretne drasztikus változásokat”, majd hozzátette: „Szem előtt tartjuk, hogy minél sokoldalúbban mutassuk be a közéleti kérdéseinket. Nem kell félni attól a szótól, hogy politika, a Családi Körnek pedig meg kell maradnia olyan médiának, amely be meri mutatni a közéleti álláspontok Vajdaságban meglevő sokszínűségét.”[1]
Ebből azt lehet kiérteni, hogy többnyire folytatódik az eddig szerkesztéspolitika. Ezt a lap jelenlegi szerkezete is igazolja. A grafikai változások, a betűnagyság növelése, a rovatok megjelölése és a jobb  tördelés viszont javított a lap olvashatóságán.
A Hétről hétre eseménynaptár (4-5 oldal) az Egypercesek rovat címet kapta, de áttekinthetőbb és olvashatóbb, úgymond „szellősebb” lett. (Az induláskor ez a rovat a rossz tájékoztatási körülmények, a hírzárlat miatt volt fontos.)
Megszűnt a Hírmozaik rovat (6-7. oldal). Végel László naplójegyzetei (8-9. oldal) helyett az augusztus 31-i számban, az Emlékek albuma rovatban Kontra Ferenc úti jegyzetét olvashatjuk.
A belpolitikai (7.) oldalon Bajtai Kornél arról ír „hogyan kísérte a zenei élet a kilencvenes évek lőporos, benzincsempészes hangulatát”.  A Riport rovatban kétoldalas (a 8-9. oldalon) írást közöl a lap az iskolakezdésről.  Ez után, újabb két oldalon (10-11. oldal), a „koszovói dilemmákról” olvashatunk.
A 12. oldalon arról tájékozódhatunk (ha napi hírekből nem értesültünk volna), hogy Magyarország hazarendelte hollandiai nagykövetét.  A Szerbia rovatban (13. oldal) Boris Tadić korábbi elnöknek az N1 televízió műsorában való vendégeskedéséről értekezik a szerző. Ismét két oldalas írásban (a 14-15. oldalon) belpolitikai mozaikot közöl a lap, a palicsi „központi ünnepségről”, Aleksandar Vulin „ötleteléséről”, az oromhegyesi iskola és a faluba vezető út felújításáról. A 16. oldalon ismét a tanévnyitóról cikkezik a lap. A következő oldalon Mindszent Város Önkéntes Tűzöltő Egyesülete és a muzslai Önkéntes Tűzoltó Egyesület 20 éves együttműködéséről közöl írást.
Ezzel be is fejeződött az – egyébként 68 oldalon megjelenő lap – úgymond aktuális politikai témákat követő része. A lap többi része inkább ismeretterjesztő, szórakoztató jellegű írás, amelyek között, a 28-29. oldalon, helyet kapott a földtörvény módosításáról szóló interjú, aminek inkább a lap elején lett volna helye. Keverednek a belpolitikai, a külpolitikai, az oktatási, stb. témák: Ebből arra lehet következtetni, hogy a lap szerkezete még nem alakult ki és nem is túl izgalmasra sikeredett. Személyes vélemény ez persze.
Ezek között az írások között, sajnos, egyetlen olyant sem találtam – ha nem megszokásból vásárolnám a Családi Kört – amelyik miatt kerestem volna a lapot az árusnál.  Valamikor azt mondták volna, „ami viszi a lapot”, „ami miatt megveszik a lapot”. Úgymond „bejött” Bašić Gréta nyilatkozatának az része, miszerint nem szeretnének „drasztikus változásokat” a lapban.
Ez részben érthető is, az eddigi olvasók/példányszám megtartása érdekében. Az viszont már kevésbé, hogy a fiatal főszerkesztő egyetlen szóval nem nyilatkozott arról, mit fog/mit szeretne a lap tenni a magyar közösség valós helyzetének feltárása, jogai érvényesülése érdekében.  Pedig éppen erre, ilyen lapra lenne szükségünk!
Az eddigi, a (szűkebb, vagy szélesebb) közösséget érintő témákhoz sorolható írások: a Vadnyugati állapotok Adán és Moholon, a Zaklatások és elbocsátások a Szabadkai Gyermekszínházban  (július 6.); Koalíciós vihar a menekültlakások miatt (július 13.); a „Segédkönyv” – a magyar nemzetiségű köztársasági, tartományi és önkormányzati tisztségviselők részére (július 20.); Válaszlevél (Orbán Viktornak – B. A.) sokadik megkeresésre  (július 27.); a Lángoló szeméttelep és bűzlő dögtelep Bajmokon (augusztus 3.); Az oromhegyesi iskolaépülettel kapcsolatos problémák és azok lehetséges megoldásai (augusztus 10.); az elvándorlással foglalkozó Irány a nagyvilág (augusztus 27.) és a „Mindenünk odalett” c. írás (augusztus 24.) a vajdasági aszálykárról.
A lap oldalszámaihoz viszonyítva (9 x 68 = 612 oldal, vagy ha csak az első 20 oldalt számoljuk 180) ez mindössze 9 írás (15 oldalon). Kevés. (Ezek közül is három Balla Lajostól.) Ez mellett, nem írtak olyan fontos témákról, mint például David McAllister európai parlamenti képviselő, szerbiai jelentéstevő belgrádi látogatása, a nemzeti kisebbségi cselekvési tervvel kapcsolatos problémák, a Magyar Nemzeti Tanács munkája, vagy az aktuális hatalom kisebbségi jogokat nyirbáló lépései és a magyar pártok ezzel kapcsolatos tevékenysége, stb. Bizony ez már szerkesztéspolitikai tévedés. Szándékos vagy véletlen, egyre megy.
A lapszerkesztéshez, a tehetségnél és az akarásnál sokkal többre van szükség, mivel a sajtónak (köz)véleményformáló szerepe is van. Kérdés viszont, hogy a tulajdonosok hajlandóak-e felvállalni a közösség érdekeiért való kiállást, vagy csak az esetleges haszon(szerzés) érdekli őket?
A Szabad Magyar Szótól és az új tulajdonban lévő Családi Körtől is többet vártam. Változások vannak ugyan a lap szerkesztésében, de ezek többnyire műszakiak. A szerkesztőség – úgy tűnik – még keresi az irányt.
Le kellene tisztázni, hogy most a Családi Kör is pártújság lett vagy nem? Ha igen, akkor a fejlécéről és a Szabad Magyar Szó internetes fórumról is le kell venni a „független” jelzőt és feltüntetni, hogy a Magyar Mozgalom médiája. (Arról nincsenek ismereteim, hogy a két tulajdonos tagja-e vagy nem a MM-nak, de ez ebben az esetlen nem különösebben fontos.)  Rendben van-e az, hogy a hetilapnak és a Szabad Magyar Szónak is egyazon (politikai tisztségviselő) személy legyen az igazgatója, illetve főszerkesztője, hogy a Családi Kör főszerkesztője egy internetes hírportálnak is ír, tudósít?
Tiszta vizet kellene önteni a pohárba – az olvasó tisztánlátása végett! (Mellékesen: A MM-nek is el kellene döntenie, hogy akkor most milyen céljai is vannak. Egy nap ugyanis arra ébredhetünk, hogy kiegyezett/betársult/beolvadt a Vajdasági Magyar Szövetségbe – VMSZ. Lásd: Korhecz botrány.)
Lehetséges megoldás a tulajdonosok körének bővítése is, részvények, kötvények kibocsátása által, és a tulajdonosi közgyűlés létrehozása, amely megválasztaná a főszerkesztőt és meghatározná a szerkesztéspolitika irányelveit.
A Családi Körnél várt szerkesztéspolitikai változás, a szemléletváltás, ezek szerint, legalábbis egyelőre, elmaradt.
Jelenleg a Magyar Szó, a Pannon RTV és a Hét Nap a VMSZ befolyása, a Szabad Magyar Szó, a Családi Kör és a Szabad Magyar Szó Rádió pedig a Magyar Mozgalom befolyása alá került. Azzal a megjegyzéssel, hogy az utóbbi három médiának az anyagi, stb. helyzete összehasonlíthatatlanul rosszabb, mint az első háromé.
Félő, sajnos, hogy a magyar közösség a teljes demográfiai és gazdasági leépülés felé halad. (Bár ne lenne igazam.) Ezért nekünk most nem olyan (kozmetikázott és párt-) sajtóra van szükségünk, mintha misem változott volna, hanem független, pártatlan, szabad, problémafelvető, oknyomozó, elemző, (a hatalmat is és a magyar pártokat is) bíráló, a közösség jogaiért, problémáinak rendezéséért, a szakma szabályai szerint kiálló sajtóra. (Ez, sajnos, nem mindig jár anyagi haszonnal.) Nagy feladat ez, amit vállalni, merni kell (fel)vállalni, vagy idejében más foglalkozás után nézni.
A Családi Kör hetilap – a közösség szempontjából is – nagy lehetőségeket rejt magában, csak tudni kell(ene) ezekkel élni. A tulajdonosok felelőssége is nagy. Vagy nekik mindegy hogyan kerülnek be a délvidéki magyar sajtó történetébe?

Miután befejeztem ezt a írást, olvastam a hírt (csak most közölték!), hogy Szabadkán „körülbelül két és fél hónapja” elkezdődtek az építési munkálatok amelyek keretében „a már meglévő Magyar Ház mellé egy másik objektumot építenek, ahol a tervek szerint stúdiókat alakítanának ki, míg a Magyar Ház átalakításával olyan tereket hoznának létre, ahol a Pannon RTV rádióstúdiói, illetve a Magyar Nemzeti Tanács által alapított további médiumok, a Magyar Szó és a Hét Nap szerkesztősége is helyet kapna. A programot a magyar kormány finanszírozza”.[2] A hír szerint „tavasztól egy fedél alatt lesz három vajdasági magyar médium”.[3]
Nem kell tehát aggódni, biztosítottnak látszik a VMSZ által irányított média működése. Aki pedig a pártsajtón kívül más forrásból is tájékozódni szeretne, annak bizony jobban szét kell majd szétnézni a környezetében, vagy az internetre látogatni.

Lesz-e itt egyáltalán, szabad magyar sajtó?

George Bernard Shaw szerint „a demokrácia egy olyan eszköz, ami biztosítja, hogy ne kormányozzanak, és ne tájékoztassanak bennünket jobban, mint ahogy megérdemeljük.”

Újvidék, 2017. szeptember 3.

__________________________

[1] Rizsányi Attila: Tulajcsere a Családi Körnél. http://www.vajma.info/cikk/valasz/41/Tulajcsere-a-Csaladi-Kornel-Maradjon-meg-a-lapbol-az–amiert-az-olvaso-megkedvelte.html, 2017. június 30. [8:50]
[2] Benedek Miklós: Épül a Magyar médiaház. Magyar Szó, 2017. szeptember 2. 1.
[3] Uo.