Üres, mint a ház, amelyből
Sietve költöztek ki
És senki nem gyújt már világot
Versbe szedett szavaid
Csak felhalmozott téglák
A sötétben
De még a sebtében elhagyott
Házban is
Bennragadnak a hangok
A félbemaradt mozdulatok
Függönyre írt jegyzetek
De a te költészetedben
Mióta elhagytalak
Már senki sem lakik.
Szabó Palócz Attila fordítása