Az Egyetemes Postaegyesület azzal a céllal jött létre, hogy a határokon általi kommunikáció egybefüggő hálózata legyen és az egész világ igényeit kiszolgálja, minél több település bekapcsolódhasson a postai szolgáltatásba. Mikor 1874. október 9-én megalapították az Általános Postaegyesületet 22 ország csatlakozott a kezdeményezéshez és a fenti alapelvekhez. A svájci fővárost, Bernt választották a szövetség központjának. 1948 óta az ENSZ szakosított szervezete. Mára 192 taggal rendelkezik. Magyarország azonnal csatlakozott és hivatalosan 1875 óta tag. Szerbia 2001-ben lett posta-tag (akkor még Montenegróval együtt), noha a volt Jugoszlávia, mint ENSZ-alapító állam, természetesen tagja volt a szervezetnek.
A középkorban a leveleket csakis futárok vagy hírvivők szállíthatták, akik a nemességhez kellett, hogy tartozzanak. Nem hurcolhatott csak úgy bárki leveleket, kiváltság volt a kézbesítés. Gyakran maguk az uralkodók, királyok szállították a postát (a diplomáciai postaát néha még ma is). A postakocsi szó is ide kötődik, Mátyás király korában volt először Kocsban gyártott postakocsi. A könnyű és gyors szekerek nevét sok más nyelvben használják ma is.
Tokióban 1969-ben döntöttek arról, hogy legyen a postásoknak is világnapjuk, hiszen mindennapjainkat befolyásolják – noha egyre kevésbé, amióta az elektronikus üzenetek terjedése megkezdődött. Az elnevezés azonban, legalábbis az angolban, megmaradt: email! Mint bal oldali képünkről is megfejthető, angolul a mail postai szolgáltatást jelent.
