Irodalmi hírnévre, népszerűségre a két kiadásban (1996, 2004) is napvilágot látott Dzsigerdilen című történelmi regényével tett szert. Noha költőként indult, a drámai műfajokban is maradandó és emlékezetes alkotások kapcsolódnak nevéhez, sikeres novellista; irodalmi karrierjét megelőzően a popzene és a képzőművészet világában is szerencsét próbált. Az előző művészeti ág irányában – miként az újvidéki Magyar Tanszék Kontaktzóna című rendezvénysorozatának november 29-ei vendégeként elmondta – ma is igen erős rokonszenvet táplál, de felhagyott művelésével, míg a képzőművészeti diszciplínák területén jelen van alkotásaival: saját rajzai és festményei láthatók például könyvei borítóján.
Újvidéki közönsége talán leginkább a történelmi/áltörténelmi regények és novellák (Dzsigerdilen, Török korom, Xanadu – Föld, víz, levegő) íróját ismeri (szerepel a vajdasági magyar hetedikes és a nyolcadikos általános iskolai tantervben is!). A találkozó moderátora, dr. Bordás Sándor bajai egyetemi docens azonban ellen ellenére, vagy épp ezért, más irányból közelítette meg az alkotói opus természetét, a „vidéki”, a „rossz diák”, illetve a „hajléktalan” személyből lett „elfuserált költő, de kiváló író” jelenségét igyekezett megvilágítani és bemutatni a beszélgetés során.
Leghíresebb mondata, amely Gyalog megyek hozzád a sétálóúton című verseskötetének nyitó mondata, a talány hálóját veti alakjára. A Wikipédia-„kisokos” szerint gyermekeinek vezetékneve: Horváth.
(A képek a Magyar Tanszék Facebook-oldaláról származnak)
