Negyven évvel ezelőtt, 1978. január 6-án érkezett haza Budapestre a Szent Korona (éppen Szálasi Ferenc nyilas nemzetvezető születésnapján). A korona több, mint harminc évet töltött külföldön: kalandos körülmények között került el Magyarországról és ugyancsak kalandos körülmények között került haza.
A Horthy Miklós kormányzó bukása előtti hetekben a koronaőrség – a szigorú őrzési törvényt mellőzve – elásta a Szent Koronát, majd Veszprémbe menekítette. Szálasi Ferenc nyilas hungarista nemzetvezető azonban előhozatta, hogy arra tehessen hivatali esküt. A szovjet előretöréstől tartva viszont Kőszegre, majd Velembe vitette, végül pedig az ausztriai Mattseebe, a menekülő Szálasi-kormány utolsó állomására került. Szálasi úgy rendelkezett, hogy a koronázási jelvényeket, a palástot kivéve, egy benzineshordóban el kell ásni. Ez meg is történt. A magyar koronaőrök parancsnoka, Pajtás Ernő ezredes 1945. május 4-én átadta a koronát hivatalosan tartalmazó hatzáras ládát az amerikai hadseregnek. Ám a korona akkor már nem volt benne, amire az amerikaiak csak hónapokkal később jöttek rá, és Pajtás hosszú vallatása nyomán meg is találták az elásott kincseket.
A korona ezután Frankfurtba került egy bankba, majd Amerikában „landolt” a Kentucky katonai támaszponton, és évtizedekig Fort Knoxban „lakott”. (Fort Knoxról sokan tévesen azt hiszik, hogy a világ legnagyobb aranykészletét őrzik ott, pedig csak az USA aranyáról van szó. A világ legnagyobb aranykészlete a New York-i Fed szürke és semmitmondó épületének védelmében hever, mélyen Manhattan alatt, a gránittömbök között.)
Az Egyesült Államok először hadizsákmányként kezelte a magyar koronát, ami abban a minőségében a béketárgyalás egyik témája lett volna. Csakhogy a katolikus egyház ezt nem akarta, hanem inkább a Vatikánban szerette volna letétbe helyezni a kommunisták elől. Mindszenty József bíboros is erre kérte az amerikaiakat, akik viszont nem bíztak a pápaságban, hiszen az nem igazán védte meg az egyházat a fasisztáktól meg a náciktól sem. Így az 1945-ös ideiglenes magyar kormány kérését az USA azzal utasította vissza – és ebből több évtizedes mítosz keletkezett –, hogy a koronát hivatalos magyar őrei adták át az amerikaiaknak megőrzésre, tehát mégsem tartható hadizsákmánynak és nem kötelező visszaadni egy „illegitim” magyar hatalom kezébe. Nagy Ferenc kisgazdapárti miniszterelnök néhány hónappal megbuktatása előtt hivatalosan is erre kérte az USA-t, ami harminc évre eldöntötte a korona sorsát. A jobboldali amerikai magyar emigráció pedig még három évtized után is emellett lobbizott Washingtonban.
Apró Antal országgyűlési elnök átveszi a Koronát Cyrus Vance amerikai külügyminisztertől. Országház, Budapest, 1978. január 6. (Fotó: MTI Archívum)
A hidegháború enyhülése nyomán azonban, a magyar kormány óvatos nyitási kísérleteinek bíztatására Jimmy Carter elnöksége alatt döntöttek a Szent Korona visszaszolgáltatásáról. Cyrus Vance amerikai külügyminiszter vitte Budapestre a Szent Koronát népes küldöttség élén, amelynek tagja volt Szent-Györgyi Albert magyar Nobel-díjas tudós is. A szállításkor „sugárveszélyes tárgyként” jelölték meg a ládát, amelyben a koronaékszereket utaztatták.
A New York Times 1978. január 7-i beszámolója a korona visszaszolgáltatásáról.
Az amerikai diplomáciának volt azonban egy olyan kérése, hogy Kádár Jánost nem szívesen látnák az eseményen: így azt találták ki számára, hogy egy másik „nagyon fontos” eseményen kell részt vennie pont azon a napon.
A koronát először a Nemzeti Múzeumban tartották, mert az USA másik feltétele az volt, hogy az nem szuverenitási jelképként, hanem történelmi tárgyként kerülhet csak vissza, és folyamatosan „a nép szeme előtt” kell őrizni. Ez az utóbbi kikötés Szálasi eskütételével is kapcsolatos volt. Orbán Viktor első miniszterelnöksége alatt azonban 2000-ben átvitette az Országházba, sőt az államalapítás ezeréves évfordulójára törvényt íratott arról, hogy a Szent Korona „a magyar állam folytonosságát és függetlenségét megtestesítő ereklyeként él a nemzet tudatában és a magyar közjogi hagyományban”. Ezt a rendelkezést a 2012-es Alaptörvénybe is belefoglalták, amivel a Szent Korona-tant valójában alkotmányos erőre emelték és törölték a köztársaság szót az ország nevéből. Ez így nem tekinthető véletlen folyamatnak, hanem tudatos építkezésnek, amelynek korántsincs vége.
Az országházi kupolacsarnok hivatalosan a magyar állam szimbolikus középpontja. A kupolacsarnokban a honvéd koronaőrök által őrzött Szent Korona és a koronázási jelvények Európa legrégebbi és legteljesebben megmaradt koronázási együttesei közé tartoznak. A koronaőrség 1945 és 2011 között csak hallgatólagosan létezett, a köztársasági őrezred látta el ezt a feladatot. 2011 után „élesztették fel” a koronaőröket mint külön egységet a 32. díszegységből, akiknek feladata életük árán is védeni a koronát.
Göncz Árpád köztársasági elnök 1998 márciusába, a korona hazatérésének huszadik évfordulójára egy másolatot ajándékozott az Egyesült Államoknak, amit bemutattak a Kongresszus oszlopcsarnokában, majd Jimmy Carter atlantai elnöki könyvtárában helyezték el a volt elnök jelenlétében.
Az amerikai visszaszolgáltatási feltételek ma már nem okvetlenül teljesülnek: a nép nem tekintheti meg bármikor a nemzet koronáját, csak amikor és ahogyan azt a hatalom megengedi – mint például most, a 2018. január 6-ikai évfordulón, amikor ingyenesen látogatható az Országházban a korona, a kupolacsarnok és a főlépcsőház.
Az ügy furcsaságai közé tartozik, hogy míg a magyar emberek csak rendkívül szigorú feltételek között látogathatják a magyar szuverenitást immár alkotmányosan is megtestesítő, sőt a Szent Korona-tan szerint a népfelséget is felülíró koronájukat, addig a második Orbán-kormány 2012-ben lehetővé tette Adigzsi tuvai sámánnak, hogy tízperces táncot járjon szibériai nagydobjával és minden más kellékével a Szent Korona körül. Ennek az ázsiai szellemnek nyilván kevés köze volt a Katolikus Egyház fejétől ezer éve kapott szent ereklyéhez – dehát a szellemek jól megférnek egymással a mítoszok világában.
