„A négy évvel ezelőtti választásokon nagyjából minden nyolcadik, kilencedik vajdasági magyar vett részt. Hogy elsöprő többségük a Fideszre szavazott, az nem kétséges. Mégsem célszerű a teljes közösségre ellenségként tekinteni: ez csak tovább szítja a feszültséget az amúgy sem békés magyar politikai csatározások közepette” – állapítja meg a Hogyan szavaznak a vajdasági magyarok? címmel közzétett cikkében a merce.hu magyarországi baloldali hírportál.
A cikk figyelmezteti az olvasót, hogy még mielőtt elítélne egy egész közösséget, amiért a feltételezés szerint az a Fideszt támogatja, érdemes megismerni azt, hogy a közösség tagjai milyen társadalmi-politikai környezetben élnek, gondolkodnak és hoznak döntéseket.
„A rohamosan csökkenő vajdasági magyarság folyamatosan vívja a maga harcát a fennmaradásért. Határon túli magyarnak nehéz lenni, mert a kisebbségi sors mindig plusz terheket ró a közösségre és az egyénre is. A valahová tartozás mindegyikünk alapvető pszichológiai igénye, a nemzeti hovatartozást talán kissé túl komolyan is vevő Kelet-Közép-Európában pedig alapvető probléma, hogy a kisebbségek több visszautasítással találkoznak, mint el- és befogadással”
„Itt az a baj, hogy magyar vagyok, ott meg az, hogy szerb” – vázolja fel a cikkíró a legtöbb vajdasági magyar számára jól ismert problémát.
„Ilyen körülmények között nem csoda, ha a »közénk tartozol« hívószóra felkapja a fejét. Márpedig a Fidesz retorikája pontosan ezt üzeni a határon túli – köztük a vajdasági – magyaroknak” – írja a szerző, de azt is elismeri, hogy amit a vajdasági magyarok az elmúlt harminc évben Magyarországtól kaptak, azt a Fidesztől kapták: például a státustörvényt és a magyar állampolgárság kiterjesztését. Ezek az intézkedések pedig nemcsak gyakorlati előnyökkel járnak a vajdasági magyarok számára, hanem a nemzeti összetartozás érzését is erősítették.
A választójog kiterjesztése a magyarországi lakcímmel nem rendelkezők számára ezzel szemben már úgy is értelmezhető, hogy a magyar kormány ezzel kéri az ellenszolgáltatást a korábbi törődésért. A hálaszavazat pedig olyan, mint a hálapénz: senki sem adja szívesen, de ha ez kell a boldoguláshoz, hát legyen.
Az cikk rávilágít: a könnyített honosításnak köszönhetően sok vajdasági magyar az anyaországba menekül a sok tekintetben katasztrofális szerbiai állapotok elől, hiszen Szerbiában lényegesen alacsonyabb átlagbér, magasabb a munkanélküliség, mint Magyarországon, ráadásul a közszférában évek óta létszámstop van érvényben.
„Nem csoda hát, hogy egy tavalyi felmérés szerint a vajdasági fiataloknak mindössze egyharmada tervezi, hogy nem hagyja el Szerbiát” – állapítja meg a szerző és hozzáteszi: azok, akik a Nyugat helyett Magyarországot választják, ott tanulva, dolgozva elkerülhetetlenül szembesülnek a Fidesz másik oldalával is: azzal, amelyik nem ad, hanem elvesz. A tolerancia és a társadalmi igazságosság elvét pártoló, a Fideszből és a miniszterelnökből kiábrándult határon túli magyarok pedig igencsak nehéz helyzetbe kerülnek, ha élni akarnak a szavazati jogukkal, hiszen az ellenzék (a Jobbikot leszámítva) sosem tudta, és nem is igazán akarta megszólítani őket.
A merce.hu erről a témáról kérdezett meg néhány vajdasági magyar fiatalt. Ami közös bennük, hogy fontosnak tartják, hogy ismerjék a magyar közéleti viszonyokat, a politikai színteret. A cikk leszögezi: egyikük sem illik bele abba a képbe, ami az ellenzék fejében él a határon túli magyarokról, hiszen nem elégedettek a Fidesz politikájával, nem akarják őket mindenáron hatalmon tartani. Ez volt az az ok, amiért nevük elhallgatását is kérték: talán ebből is látszik, hogy mit várhat otthonában az a vajdasági magyar, aki nyíltan vállalja, hogy nem követi vakon a számára felsőbb politikai szinteken kijelölt utat.
Az egyik megkérdezett azt mondta: „Nem tetszik, a források irracionális elosztása, vagyis a tűz közelben lévők nyílt támogatása, és az uszítás bizonyos személyek és intézmények ellen.” Ennek ellenére ő ha szavaz, mégis a Fideszre fogja leadni a voksát. Elmondása szerint ennek egyik oka az, hogy az olyan alapelvekkel, mint a család és a nemzet fontossága teljes mértékben azonosulni tud – bár a kivitelezést igencsak problémásnak ítéli meg. A másik ok pedig az, hogy nincs ma olyan párt Magyarországon, amely valódi alternatívát jelentene a számára.
A másik riportalany már sokkal kritikusabban fogalmazott: „Nem érzem úgy, hogy szolidaritásból egyet kell értenem a nézeteikkel”. Szerinte a Fidesz a gyűlöletkampány és az emberek megfélemlítésének segítségével akar hatalmon maradni.
A harmadik vajdasági fiatal is sokra tartja a magyar állampolgárságát, amit az egyszerűsített honosítási eljárás során szerzett meg, de hozzáteszi, hogy az össznemzeti egység illúziója darabokra hullott a határkerítés felhúzásával, hiszen ez csak még inkább kijelöli a határt vajdasági és magyarországi magyarok között. Ő úgy látja, hogy a Fidesz rossz irányba halad, ezért a nézeteivel egy sokkal inkább összhangban álló pártra, az LMP-re fog szavazni. Ha fog.
A cikk szerzője rávilágít: a vajdasági magyarok nem egységesen kormánypártiak, ugyanakkor azt is megállapítja, hogy a baloldali vagy liberális pártok nem szólítják meg a határon túli szavazókat.
„Ha pedig ezen pártok szavazói tovább rontják a helyzetet a határon túli magyarok magyarságának megkérdőjelezésével, akkor egyre kevésbé valószerű, hogy azok az áprilisi országgyűlési választásokon a kormányváltásra készülő pártokat támogassák” – vonja le a következtetést a szöveg szerzője.
