A Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség, mint a Szerb Kormány közigazgatási szerve, sorra utasítja el a jogerős bírósági végzésekkel rehabilitált magyar igénylők kérelmeit, azokra a hét évtizeddel ezelőtti katonai közigazgatási és államvédelmi dokumentumokra hivatkozva, amelyek alapján a második világháborút követően megállapították a kérelmezők felmenőinek bűnösségét – olvasható a február 8-án megjelent Családi Körben. A témát Józsa László ügyvéd megkérdezésével járta körül Tóth Imre.
Hány olyan esetről van tudomása, amikor elutasították a jogerősen rehabilitált személy kárpótlási kérelmét?
Józsa László: Az ügynökség elolvassa a rehabilitációs eljárás bírósági iratanyagát, és amennyiben ott azt látja, hogy XY-t azért ítélték börtönre, mert tagja volt például a Baross Szövetségnek, akkor ők úgy tekintik, hogy a volt tulajdonos a megszálló erőkhöz tartozott, így az utódainak nem jár vagyon-visszaszármaztatás
– Teljes rálátása csak az ügynökségnek van, én hat konkrét esetről tudok. Ezek most fellebbezés alatt állnak, és még nincs róluk határozat. Azt hiszem, ez tömegesebb jelenség. Mindenkinek nagyon oda kell figyelnie arra, hogy ezzel kapcsolatban jogilag nagyon megalapozott jogorvoslatokkal kell élni. Ennek a lényege az, hogy a két releváns törvény – a vagyon-visszaszármaztatási, illetve a rehabilitációs törvény – olyan eljárási rendet állít föl, hogy abban az esetben, ha a vagyon elvételének jogcíme annak idején a vagyon elkobzása volt, akkor azt az elkobzást büntető intézkedésnek fogja fel a mai jogrend, vagyis valamiféle bűn előzte azt meg. Ebből kifolyólag a Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökségnek nem kellene belemerülnie annak vizsgálatába, hogy a bűn valós vagy konstruált volt-e. Az elkobzott vagyon tekintetében a korábbi tulajdonos bűntelenségét nem a vagyon-visszaszármaztatási ügynökség köteles elbírálni, hanem ez a feladat a bírósági nem peres eljárásokra hárul…Ezzel szemben a Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség kreál akadályokat, mert szerintük, amennyiben az iratokból kiderül, hogy a korábbi tulajdonos tagja volt a megszálló erőknek, abban az esetben ők a vagyon-visszaszármaztatási törvénynek az erre vonatkozó tilalmi rendelkezését alkalmazzák. Ami azt jelenti, hogy megállapítanak olyan tényeket, amelyeket a rendszer logikája szerint közigazgatási eljárásban nem lehet megállapítani, főleg nem külön bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül.
Hogy néz ez ki a gyakorlatban?
– Az ügynökség elolvassa a rehabilitációs eljárás bírósági iratanyagát, és amennyiben ott azt látja, hogy XY-t azért ítélték börtönre, mert tagja volt például a Baross Szövetségnek, akkor ők úgy tekintik, hogy a volt tulajdonos a megszálló erőkhöz tartozott, így az utódainak nem jár vagyon-visszaszármaztatás. Ez egy eléggé „hajánál fogva előráncigált” érv. Egyrészt azért, mert nincs értékelés arról, hogy a Baross Szövetség konkrétan milyen természetű szerveződés volt. Én hozzáteszem, hogy antiszemita, tehát a modern jogelvekkel összeegyeztethetetlen, kirekesztő jellegű egyesület volt, de erővel sem lehet ráfogni azt, hogy a megszálló erők része lett volna – mondta többek között Józsa (a teljes interjút a Családi Körben olvashatják el).
Mivel a vajdasági magyarok szempontjából egy nagyon fontos témáról van szó, szerettük volna tudni, hogy a köztársasági, tartományi és helyi szinten is a hatalmi koalíciót alkotó Vajdasági Magyar Szövetségnek mi az álláspontja ebben az ügyben.
Mivel pénteken rendezik meg Budapesten a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának plenáris ülését, amelyen a VMSZ is képviseli magát, ennek apropóján küldtem el a kérdésemet Kovács Elvirának, Fremond Árpádnak, Pásztor Bálintnak, Pék Zoltánnak, a párt köztársasági képviselőinek.
A VMSZ köztársasági képviselőinek eskütétele (balról jobbra): Pásztor Bálint, Kovács Elvira, Fremond Árpád, Pék Zoltán (fotó: Ótos András)
A kérdés így hangzott: A Vagyon-visszaszármaztatási Ügynökség sorra utasítja el a jogerős bírósági végzésekkel rehabilitált magyar igénylők kérelmeit azokra a hét évtizeddel ezelőtti katonai közigazgatási és államvédelmi dokumentumokra hivatkozva, amelyek alapján a második világháborút követően megállapították, hogy a kérelmezők felmenői részét képezték a megszálló erőknek. A kérdésem az lenne, hogy a február 8-án kezdődő Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán a Vajdasági Magyar Szövetség képviselői szorgalmazzák-e, hogy ez a kérdés bekerüljön a zárónyilatkozatba?
A kérdésre egy válasz érkezett:
„Ahogy azt mar Tóth Imrének is jeleztem, nem nyilatkozom a Családi Körnek” – írta Pásztor Bálint, aki a címzettekhez odatette a többi köztársasági képviselőt is, bizonyára abból a megfontolásból, nehogy nekik esetleg eszükbe jusson bármiféle érdemi választ adni a kérdésre.
Kárpát-medencei Magyar Képviselők FórumaForum mađarskih poslanika Karpatskog basena
Posted by Pásztor Bálint on Friday, February 9, 2018
Ha esetleg mégis érkezik válasz Kovács Elvirától, Pék Zoltántól vagy Fremond Árpádtól, akkor cikkünket frissítjük.
Létezünk? Nem létezünk?
Ha az ember egy komoly politikai szervezet komoly közleményét olvassa egy komoly témában, akkor igyekszik azt komolyan venni. Nehéz. Pokolian nehéz. A VMSZ 2018. február 7-én közzétett közleménye már a címében arra szólítja fel a számokat, hogy beszéljenek: Beszéljenek a számok (a felkiáltójel lemaradt, de ezt most hagyjuk is).
