„Figyelmeztetem azonban magunkat, a függetlenségünk most megvan, de az nem olyan, mint a lekvár. Nem áll el a polcon, időről időre meg kell védeni. Ezért, kérem, ne feledjék: nem szabad az ország sorsát internacionalisták kezébe adni.” (Orbán Viktor, Budapest, 2018. február 18.)
Egyértelmű és fontos figyelmeztetés hangzott el a Fidesz-elnök vasárnapi évértékelőjében: a függetlenség nem lekvár, és ezért – ízlelgessük csak! – „nem szabad az ország sorsát internacionalisták kezébe adni”!
Két nappal korábban, úgyszintén Budapesten, ugyanaz a pártelnök (al)elnökölt a Centrista Demokrata Internacionálé (CDI) végrehajtó bizottságának ülésén, és nem kevesebb, mint négy csatlóspártot vetetett fel az Internacionáléba: a Vajdasági Magyar Szövetséget, a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséget, valamint saját belső zsebpártját, a KDNP-t.
Vagyis az internacionalisták csak akkor számítanak ellenségnek, ha nem az Ő internacionalistáiról van szó. Jól csinálja ezt a pártelnök úr: minél több csatlósszavazattal rendelkezik, annál nagyobb hatalmat gyakorolhat az ernyőszervezetben. Slobodan Milošević is úgy próbálta megpuccsolni a volt Jugoszláviát, hogy sajátja mellé még három szavazatot erőszakolt ki a szövetségi elnökségben: Vajdaságét, Koszovóét és Montenegróét. A többséget jelentő negyedik extra viszont nem jött be neki, mert a montenegrói nemzetiségű Bogić Bogićević azt mondta, hogy ő mégiscsak Boszniát képviseli, nem a „nemzetpolitikát”.
A Centrista Demokrata Internacionálé végrehajtó bizottsági ülése, Budapest, 2018. február 16. (Fotó: CDI-IDC)
Az igazi kérdés azonban az, hogy a VMSZ tudja-e vajon, mibe is lépett bele – vagy csak teljesített egy újabb feladatot a milliárdokért cserébe. Attól tartunk, hogy nem: mert ha tudná, legalább a szervezet nevét ellenőrizte volna, amibe „beválasztották“. De az is lehet, hogy attól tartottak a párt urai, hogy a fenti Orbán-intés összezavarja a tagságot: jobb lesz hát, ha „megédesítik“ a belépést egy kis kereszténydemokráciával.
A világhálón ugyanis könnyen megállapítható, hogy „Kereszténydemokrata Internacionálé” nem létezik, ahogy az újonc VMSZ közleménye négyszer is elnevezte a pártszövetséget. Az is mosolyra készteti az embert, hogy míg a közlemény szerint a vajdasági magyar pártot „tagszervezetévé választotta” az Internacionálé, addig az ernyőszervezet saját közleményében a felvett pártok „csatlakozási kérvényük” alapján kerültek a tagságba. A szavaknak jelentőségük van – leaglábbis egyes helyeken.
Mit érdemes tudni a Centrista Demokrata Internacionáléról? Az 1961-ben Chiléből kezdeményezett Kereszténydemokraták Világszövetsége 1982-ben vált Kereszténydemokrata Internacionálévá, majd 1999 és 2001 között játszadozott el az újabb névváltással: különböző források más-más dátumot adnak meg a névváltozásokra.
Előtörténetileg csakugyan kereszténydemokrata, sőt kifejezetten katolikus pártok 1925 óta folyó nemzetközi (internacionalista!) dialógusa alakítgatta az együttműködést – II. világháborús hiátussal, hiszen a Vatikán nem volt képes vagy hajlandó szembeszállni a fasizmussal meg a nácizmussal.
A Centrista Demokrata Internacionálé (CDI-IDC, az elnevezés rövidítése angolul és spanyolul egyszerre használatos) ma is elsősorban latin (spanyol-portugál) irányítás alatt működik, de a 14 alelnök között – tíz latin mellett – ott szerepel Orbán Viktor és börtönviselt volt szlovén kollégája, Janez Janša is. Hivatalból alelnökök még a magyar kormánypropaganda által sokat gúnyolt Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnök és Donald Tusk európai tanácselnök is. De a szervezetet csupa latinok vezetik az elnöki, főtitkári, valamint a hasonló tiszteletbeli posztokon egyaránt. (Szerbiából megfigyelőként szerepel a pártok listáján Vojislav Koštunica – tudtunkkal nemlétező – „Szerb Kereszténydemokrata Pártja” is.)
Az Internacionálé legutóbbi „kikeresztelkedése” (a kereszténydemokrata jelző elhagyása) abból eredt, hogy egyre több olyan párt érdeklődött az együttműködés iránt, amely nem keresztény. Míg a VMSZ közleménye szerint a CDI „a kereszténydemokrata elvek népszerűsítésén” fáradozik, addig a szervezet egyetlen elérhető programdokumentumában erre egyetlen szó sem utal, kivéve az előtörténet keretében.
A budapesti ülésről kiadott közleményükben egyébként a davosi internacionalista-globalista gazdasági fórumra hivatkozva támogatják a munkaerő szabad vándorlását, az egyenlő bért és a hosszú távú munkaviszonyt. Ugyanakkor egekig magasztalják a spanyol kormányt amiatt, ahogyan az (el)bánt a katalóniai függetlenségi törekvésekkel és sikerült
„példás módon megvédeni[e] a jog hatalmának elveit és értékeit a volt [katalán kormány] alkotmányellenes kihívásával szemben”
Magyarul: ezektől a „centrista demokrata internacionalistáktól” sem várhatjuk a kisebbségekkel szembeni nagyobb megértést. A belépő pártok függetlensége pedig nem olyan, mint a lekvár. Mint ahogyan Orbán Viktor mondotta:
„[N]em szabad az ország sorsát internacionalisták kezébe adni!”
