Sajtókörökben az járja, hogy ha minden oldalról támadják a médiát, akkor az bizonyára jól működik. Senki nem örül a támadásoknak, így mi sem, de biztató, hogy a vajdasági politikai spektrum ellentétes pontjairól is nekimentek már a Sajtószabadság Alapítvány médiacsaládjának.
Tavaly nyáron egy „árgus szemű” nyugalmazott ágostonista temette el a Családi Kört meg a Szabad Magyar Szót, mert „többet várt” tőlük. Most viszont a VMSZ sajtószolgálata támadta le közéleti portálunkat és – jókora logikai bukfencekkel ugyan, de – kioktatott bennünket, hogyan kell „a lehető legpontosabban, pénzügyi adatokkal és az érintettek megkérdezésével, az újságírás és nem az irányított cikkgyártás szabályai szerint” körüljárni a kérdéseket, megjelentetni „a valós tényeket, adatokat, pénzügyi számokat”.
Ezt üzente a VMSZ, a szerb-magyar hatalmi Párt, miután az (ő koalíciójuk által irányított) Állami Számvevőszék (feltehetően valós tényeken alapuló) adatait és pénzügyi számait tettük közzé – magyarul elsőként, ha már a Párt lapja azt elmulasztotta, elhanyagolva a Párt „körüljárási” elvárásait.
Nem részletezzük újra sem a Sajtószabadság Alapítvány, sem a Szabad Magyar Szó céljait. Olvasóink – és a Párt – fennállásunk első napjától megtalálhatják azokat honlapjainkon. Azt viszont szemmel láthatólag érdemes újra meg újra elismételni, mit értünk függetlenségen meg szabad sajtón: nem is annyira a jó szándékú Olvasónak (aki nyilván érti azt), hanem azoknak a pártvezéreknek, akik minden politikai hatalmat a markukban tartanak, sőt két autokrata kormány soha nem látott szintű támogatását élvezik, de közben ledorongolják azokat, akiknek sem hatalmuk, sem adófizetők pénzéből osztogatott bőséges jövedelmük nincs, és sokmilliós párt- meg médiaházakra sem telik nekik.
A Sajtószabadság Alapítvány társalapítói anyagilag és politikailag is abszolút független vajdasági származású magyarok, akik nem állnak senkinek a szolgálatában, és kizárólag a tisztességes vajdasági magyar közbeszéd megteremtésének a célja vezérli őket. Olyan közbeszédé, amelyet a teljhatalmú Párt sajnálatos módon lerombolt, miközben sajtómunkásait pártközlönygyártásra fogta, sőt névtelen „kibicelésre” meg szánalmas „cigifüstölgésre” készteti – az adófizetők pénzén.
A VMSZ megpróbálja ránk kenni az „ellenérdekeltség”, a „sajtóbosszú” és az „irányított cikkírás” bűnét, miközben éppen a Párt ellenérdekelt a nyílt közbeszéd meglétében (különben saját lapja járta volna körül a saját maguk által társirányított állam adatait). Éppen a Párt folytat sajtóbosszút azok ellen, akik saját fejükkel gondolkodnak. Éppen a pártnapilap játssza az irányított cikkírás szolgálólány-szerepét, amint az a direktori fohászból is kiderül: „Úgy érzem, hogy a Magyar Szó a magyar kormány erejének hála egy jelentős időszakát éli most. Erre kell mindannyiunknak koncentrálnunk, odafigyeléssel, körültekintéssel, és, azt hiszem, némi alázattal kell végeznünk a dolgunkat.”
Nos, a szabad sajtó kizárólag az Olvasónak hálás és az igazság előtt alázatos – dehát ezt nem tudhatja a szabad sajtó jelentőségéről mit sem sejtő pártkatona. Ezt a harcot újra meg újra meg kell vívnia a médiának – még Amerikában is –, ha szabadságát megkérdőjelezik.
A sajtó függetlensége pedig nem azt jelenti, hogy a média nem lehet elkötelezett az Olvasó széleskörű tájékozódásának és szellemi épülésének támogatása mellett. Éppen azért, mert a pártfüggővé tett közmédia megvonja az Olvasótól a demokratikus közélethez nélkülözhetetlen szolgáltatásokat.
A Párt megpróbálta a szerinte „csúfos kudarcot” vallott Magyar Mozgalomhoz kötni médiacsaládunkat. Ezt a leghatározottabban elutasítjuk. A társalapítók egyike sem tagja az MM-nek vagy bármely más pártnak, sőt kritikusan viszonyulunk a Mozgalomhoz is. Talán inkább a Párt vallott kudarcot, amikor képtelen volt saját berkeiben feldolgozni az építő jellegű bírálatot, sőt annyira megrettent, hogy Pestre szaladt „pipáért” – hogy kieszközölje a saját kirúgott vezetői által alapított civil szervezet kiátkozását a nemzetből. Ennek nyomán választási sikerekkel büszkélkedni – enyhén szólva ízléstelen. A kül- és belhatalom segítségével tönkretenni próbált MM önmagát is alig képes eltartani – nem hogy sajtót tudna pénzelni. De azt el sem fogadnánk, mert nem pártmédiát támogatunk, hanem a hatalmi Párt által a médiából eltávolított kiemelkedő újságírók szakmai túlélését, valamint a tisztességes közbeszéd újrateremtésének szándékát.
Végül hadd tegyük fel a nem is olyan naiv kérdést: Vajon a VMSZ hol tartana a meg sem kérdezett magyarországi adófizetők (uniós pénzekből is kisajtolt) forint-tízmilliárdjai nélkül, és vajon hol tartana a valós napi eladott példányszámát közzétenni sem merő (közszolgálatiságát ezzel is megcsúfoló) pártnapilap a külföldi adófizetők forint-százmilliói nélkül?
Bennünket kizárólag a közbeszéd tisztasága és szabadsága érdekel. Ennek keretében az is, hogy – közzétett médiaelvárásaik mentén – a VMSZ vezetői is megszólaljanak nálunk is. Amivel önmaguknak tennének jó szolgálatot, már csak azért is, mert jelenleg a mi lapunk az egyetlen, amelynek növekszik a példányszáma.
A kommentár a Családi Kör 2018. február 22-i számában jelent meg.
