Az Első Vő, aki miatt az elnök feje fő (Trumpizmusok) Százmilliókért „koldulva” politizált az ifjú főtanácsos-milliárdos

Jared Kushner úgy csöppent bele főtanácsosként a világpolitikába, ahogy előtte kevesen. Közönséges politikai ignoramus létére, a Fehér Házba 2017 januárjában bevonuló dilettáns elnök Első Vejeként azonnal akkora feladatkört kapott, amilyet a legtapasztaltabb és legmunkabíróbb miniszterek, utazó nagykövetek, külkereskedelmi képviselők és rendkívüli megbízottak összesen nem szoktak. Apósa azzal a néhány „aprósággal” bízta meg, hogy teremtsen békét a Közel-Keleten, irányítsa az átalakítandó kapcsolatokat Kínával meg Mexikóval, és mellesleg átfogó reformokkal zabolázza meg a szövetségi közigazgatást. Mindezt egyetlen perc politikai tapasztalat nélkül – ami Donald Trump szemében nyilvánvalóan a legfontosabb alkalmassági tényező volt. A családi kötelék mellett.

Csakhogy az akkor 36 éves, bébiarcú ingatag ingatlanmilliárdosnak (aki adócsalásért, tanú-befolyásolásért és illegális politikai adományokért 18 vádpontban elítélt, 2005-ben börtönbe vonuló apjától kapta készen cégét és vagyonát) azonban más, privát dolga is akadt a világbéke megteremtése, illetve a bel- és külföldi „ellenség” (azaz a szövetségi kormány, valamint Kína meg Mexikó) megrendszabályozása mellett: százmilliókért „koldulhatott” külföldi tárgyalópartnereinél, mert cége óriási bajban van.

Kushnernek és feleségének (Ivanka Tumpnak, az elnök lányának, aki férje kedvéért betért az ortodox judaizmusba) példátlan főtanácsosi kinevezése azonnal felborzolta a kedélyeket, hiszen a Kennedy-kormányzat óta nem volt rá példa, hogy egy elnök a rokonait állítsa fontos posztokra. (Robert Kennedy mellesleg nem amatőrként került a politikába, hanem tengerésztiszti, majd jogi képzés után ügyészi, kongresszusi jogászi és sokéves választási kampánymenedzseri tapasztalatok után lett igazságügyminiszter.)

Fel is merült nyomban a szövetségi etikai előírásokkal való konfliktus gyanúja: Kushner ugyan névleg átadta cége irányítását öccsének meg anyjának, ám jelentős tulajdonrészt tartott meg a családi ingatlankezelő társaság legingatagabb ingatlanjában: a Manhattan közepén húzódó Ötödik sugárút 666. (talán épppen a sátán jelével, a fenevad számával egyező cím hozhatta a bajt…) alatti irodaépület megvásárlását éppen Jared kényszerítette rá a vállalatra. Az ötvenéves felhőkarcolót 1,8 milliárd dollárért vették meg és kétharmadrészt hitelből fizették ki – egy évvel a 2008-as gazdasági válság kitörése előtt. Az 1,2 milliárdos adósság azóta másfél milliárdra nőtt, miközben az épület értéke jelentősen megcsappant és nem sikerült sem tatarozni, sem lebontani, sem jó pénzért kiadni. Ráadásul a hitelt 2019 februárjában törleszteni kell. Nem csoda, hogy globális „koldulásra” kényszerült az ifjú titán, amihez jól jött a gigantikus elnöki megbízatás – hacsak nem eleve ez volt a célja.

Miután a Fehér Ház káosza és dilettáns botránykezelési tevékenysége következtében a közelmúltban kiderült, hogy Kushnernek csak ideiglenes titokkezelési felhatalmazása van, és miután Donald Trump környezetéből két tucat fontos beosztott távozott vagy került kirúgásra, a különleges ügyészi, kongresszusi és sajtóvizsgálódás egyre inkább reflektorfénybe hozta az elnök legbelsőbb, családi körét, így az ifjú „elnöki herceget” is. A héten egész csomó sötét üzleti és politikai körülményre derült így fény, amelyek már nemcsak az etikai normák és a nepotizmus elleni törvény megcsorbulását vetítik ki, hanem „fehérgalléros” bűntények, sőt nemzetbiztonsági kockázatok egész sorát is.

A kérdés ma már nem az, hogy Jared Kushner kihasználta-e az apósa által lehetővé tett hazai és nemzetközi kapcsolatait saját gazdagodására, hanem az, hogy vajon direkt úgy alakította-e az Egyesült Államok kül- és belpolitikáját, hogy az saját malmára hajtsa a – dollár-százmilliókat.

Méretes megbízatásai keretében – a nemlétező infrastruktúra-terv kidolgozása végett – Kushner a Fehér Házban találkozott Joshua Harrisszel, az Apollo Global Management cégnek, a világ egyik legnagyobb beruházási alapjának a vezetőjével – és mit ad isten, az Apollo novemberben 184 milliós hitelt hagyott jóvá a Kushner Társaságnak, háromszor akkorát, mint az óriás-Apollo szokásos átlaga.

Kushner továbbá tanácskozott Michael Corbattel, a Citigroup vezérigazgatójával is a pénzügyi és kereskedelmi politikáról – és mit ad isten, a Citigroup rövidesen 325 milliós hitelt hagyott jóvá a Kushner Társaságnak, annak a cégnek, amely már így is alig-alig törleszthető másfél milliárdos adóssággal küszködik.

Talán mondani sem kell, hogy mindezekről a tranzakciókról nem tájékoztatták eleve a közvéleményt, valamint, hogy Kushnerék meg a Fehér Ház természetesen cáfolja, hogy a politikai eszmecserék alatt felmerültek volna a magáncég ügyletei. No persze – talán már az átlagpolgár sem képzeli, hogy az ilyesmit még netán jegyzőkönyvezik is.

Újságírók oknyomozása vezetett el annak bizonyításáig is, hogy Kushner nem elégedett meg a belföldi hitelekkel. Elnöki főtanácsosi irodájában meg világjáró utai során – természetesen az amerikai adófizetők pénzén, valamint a hétvégi repüléseket tiltó ortodox hitszabályait kikerülendő rabbinátusi engedéllyel röpködve a világban – beruházói hitelek után érdeklődött Dél-Koreában, Franciaországban, Katarban, Szaúd-Arábiában és természetesen Izraelben. De tárgyalt oroszokkal és kínaiakkal is.

Harmadszor ismételjük, hogy „mit ad isten”: amikor a katari kormány elutasította Kushner „megsegítését”, az amerikai külpolitika „kieszközölte”, hogy Rijád vezetésével öt arab ország blokád alá vegye a kis arab-félszigeti monarchiát a Perzsa-öböl partján, és még Trump is nagyokat mondott Katar „bűneiről”. Rex Tillerson külügyminiszter és Jim Mattis védelmi miniszter hiába magyarázta a Trump-klánnak, hogy Katar ad otthont a világ legnagyobb hadi kikötőjének, ahol több mint tízezer amerikai katona és haditengerész állomásozik – talán mégsem kéne kiközösíteni és megbüntetni.

Nem csoda hát, hogy az amerikai titkosszolgálatok élénk figyelemmel követték, hogyan vélekednek külföldi kormányok Kushner tevékenységéről. Ennek keretében derült fény arra (a Washington Poston keresztül), hogy legalább négy ország – Kína, Mexikó, Izarel és az Egyesült Arab Emirátusok – illetékesei foglalkoznak azzal, hogy aknázhatnák ki (értsd: hogyan fordíthatnák saját javukra) Kushner „komplex üzleti ügyeit, pénzügyi nehézségeit és külpolitikai tapasztalatlanságát”.

Az sem csoda továbbá, hogy John Kelly kabinetfőnök már egy ideje belviszályban áll Kushnerrel és feleségével, Ivankával, ami közvetlenül vezetett az elmúlt néhány nap lemondásaihoz.

Ha már istent emlegettük a fentiekben, zárjuk azzal, hogy isten malmai lassan őrölnek – ám Donald Trump idegei lassan, de biztosan mégiscsak felőrlődni látszanak, amint azt tapasztalja, hogy legközelebbi munkatársai kopnak ki közvetlen környezetéből az egyre dagadó botránytömeg, valamint az elnökhöz egyre közelebb gyűrűző vizsgálatok következtében. Szó szerint nem maradt más „eredeti megbízható elem” az Ovális Iroda körül, mint Ivanka, az „elnöki királykisasszony” és Jared, az Első Vő. És az utóbbi is egyre nagyobb bajban, mert a fején hatalmas adag vaj van.