Van egy csodálatosan szép, lírai dala az Ismerős Arcoknak, amelyre könnyezve csápolnak a koncertlátogatók – a Nélküled. A nemzeti rock jellegzetesen magyar műfajába tartozó himnusz azt ígéri,

„Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk,
Mi egy vérből valók vagyunk!”

A vérpezsdítő refrén az országgyűlési választásokon való részvétel promóciójának egyik központi csatakiáltásává „szellemült át” – de egyelőre csak a határon túli jogosultak buzdítására. Magyarországon nem használja ezt az ottani kormány, amely aláíratlanul fizeti (vagy közvetett módon finanszírozza) az egész oldalas politikai reklámokat külföldön.

Mindennek kérdéses legalitásáról már írtunk, úgyhogy most hagyjuk is azt. Ugyancsak tekintsünk el a dalsor logikátlanságától („amíg élünk s meghalunk” – hogy lehet ezt a kettőt egyszerre?), hiszen az utóbbi a művészi szabadság birodalmába tartozik. Az pedig továbbá a kultúrszociológia meg a muzikológia feladata, hogy besorolja a nemzeti rockot (konkrét esetben a fehér szuprematista zene kategóriájába, ami viszont a neofasizmus mélyebb rétegeibe nyúlik).

A vérre való hivatkozás egy választási kampány keretében azonban már kőkemény politika, s így annak szabályai alapján kell megítélni. Talán éppen ezért nem használják ezt a magyar kormánypropagandisták saját hazájukban, mert ott azért lenne ehhez néhány szava a tarka ellenzéknek, a józan észnek – sőt talán még a narancssárga alkotmánybíróságnak is. Viszont felmerül a kérdés, hogy ha a magyarországi magyarok nem „egy vérből valók”, akkor mi, határon túli magyarok hogyan lehetünk azok – és kivel. De ez is csak a logikát, értelmet keresőknek tűnik fel – tehát hagyjuk ezt is!

A vér voksolásra hívó szava egy aláíratlan politikai reklámon, amely a vajdasági közmédiában jelent meg.

Amit viszont nem hagyhatunk szó nélkül, az a szó szerinti vér-lázítás. Mert ez egy újabb meggondolatlan lépés a szakadék felé. Mi lenne ugyanis, ha a románok és a szlovákok is rázendítenének egy ilyen nótára: ők is nyilván „egy vérből valónak” érzik magukat – a többieknek meg le is út, fel is út?! A figyelmes szemlélő azt is észreveheti, hogy a reklám Országháza jelképesen az ezeréves ország árnyképe fölött emelkedik – Dalmáciától Galíciáig –, ami még inkább döbbenetessé teszi az „egy vérből valók” hazafiságára való apellálást.

De feltételes példák helyett említhetjük a nagyon is valós történelmet: az egész délszláv háború abból fakadt, hogy a szerb, horvát stb. nacionalisták is törzsenként „egy vérből valónak” érezték magukat – aminek a kikényszerítéséért semmi sem volt drága, az emberélet különösen nem.

Manapság, amikor a neofasizmus terjedésével egyre kevesebbet tanulhatnak a fiatalok a fasizmus meg a nemzetiszocializmus először „vérvédő”, majd „vérlázító”, végül pedig a világot vértengerbe döntő katasztrófájáról, és ahelyett „ismerős arcok” Wass Albert-féle elméletekre alapozott nemzetirockkal bódítják őket, akkor egyszerűen nem lehet szó nélkül elmenni az effajta – még oly naiv és primitív – szavazóverbuválás mellett.

A náci Blut und Boden-elmélet (Vér és Rög) is egy határon túli (Argentínában született) német birodalmi falugazda mezőgazdaságfejlesztési programjából (Hermann Reischle: Reichsbauernführer Darré, der Kämpfer für Blut und Boden, eine Lebensbeschreibung. Berlin, 1933) indult ki – hogy Endlösungot erőltető világháborúvá durvuljon, amelyben Magyarország, másodszor is a rossz oldalon kitartva, végleg elveszítette ezeréves területeit. Nem jó nekünk a vér és a rög bódítása! Álljunk egyszer végre az értelem oldalára – pontosan azért, hogy a tisztességes, szabad nemzetekkel együtt – ne pedig ellenük – ünnepelhessük saját nemzeti lényegünket, kultúránkat. A vérre való hivatkozás nélkül.

Íme még egy nagyon közeli példa arra, hogyan válik halott röggé a vér – többszörös áttétellel, a nemzeti propagandisták fondorlatain, valamint a vér bódító szavára ugrani kész forrófejű követők primitivizmusán keresztül.

Az Élő Segélytől a halálba taszításig

Volt egyszer egy Queen nevű rockbanda, amely a Wembley-stadionban 1985-ben megtartott világhírű Live Aid jótékonysági koncerten aratott sikert a One Vision című dalával, az etiópiai éhezők megsegítését és a világ népeinek egységes fellépését sürgetve (fordítások a szöveg alatt):

„One flesh one bone,
One true religion,
One voice one hope,
One real decision,
Wowowowo gimme one vision”

Két évre rá a szlovén Laibach német átköltésben adta elő ugyanazt a dalt (Geburt einer Nation, Egy nemzet születése), az alábbi, vérlázítónak tűnő sorokkal, amelyekről azóta sem dőlt el végleg, hogy a szlovén nacionalizmus – és a jugoszláv polgárháború – előszele voltak-e, vagy a neofasizmus iróniába csomagolt elutasítása:

Ein Fleisch, ein Blut,
ein wahrer Glaube.
Ein Ruf, ein Traum,
ein starker Wille
Gibt mir ein Leitbild.

De mindegy is: a lényeg az, hogy érdemes csínján bánni a vér szavával és tisztességes politikai kampányban nem használni azt. Mert a kedvenc nemzetirock-bandák mégsem próféták, ők sem tudhatják előre, milyen ismeretlen arcok jelennek meg később a kerítésnél – amit az Ismerős Arcok 2012-ben még minden erővel bontani akart:

„Nálam a fejsze, de ölni azt nem fogok
Kerítést bontok, szabadságot hozok!
…
A fejem tiszta, a céljaim pontosak
Nem lehet semmi, mi ennél most fontosabb
Szégyenkezni a múltért már nem fogok
Kerítést bontok, szabadságot hozok!”

A szabadságot nem a vérlázító lózungok (és az azok mentén vérrel írt Endlösungok) hozzák, hanem a józan ész, a higgadt mérlegelés, az együttműködés tudománya és művészete – végső soron az embert ember farkasává tévő kerítések bontása. Ne szavazzunk a vérre, szavazzunk az épelméjűségre!

Az angol és a német dalrészlet hevenyészett fordítása:

One Vision (Queen)
„Egy hús, egy csont,
Egy igaz vallás,
Egy hang, egy remény,
Egy valódi döntés,
Adj hát egy víziót!”

Geburt einer Nation (Laibach)
„Egy hús, egy vér,
Egy igaz hit.
Egy hívás, egy álom,
Egy erős akarat
Nyújt követendő eszmét.”