Töredelmesen bevallom: engem is Soros György pénzelt! El kell mesélnem részletesen az esetet, mert szembe kell néznem mindennel, ami velem az elmúlt időkben megesett, mindenkinek tudnia kell erről, mert – nagyon úgy tűnik, egyesek szerint – szégyenfolt található a múltamban!
1993-at írtunk. Milošević rendszerének akkori oktatási minisztere végzést hozott arról, hogy nem lehetek többé a Kis Ferenc Általános Iskola Oromhegyes – Orom igazgatója, sőt nem is dolgozhatok ott, mint tanár, mert államellenes tevékenységet folytattam. Mit tehettem mást, a gerincem nem engedte, hogy vitába szálljak a miniszteri rendelettel, így nem éltem a felkínált jogorvoslással sem (máig sem tudom, mi lett volna az eredménye, ha fellebbezek, habár sejtem, eredménytelenül végződött volna, ráadásul bizonyítékul szolgáltam volna arra, milyen demokratikus az akkori Jugoszlávia, illetve Szerbia).
Tudniuk kell arról is, egyedül a Napló és annak főszerkesztője állt mellém, ott kezdtem tevékenykedni, négy éven át minden hét elején két-három napot töltöttem el Újvidéken. Nem mondom, hogy könnyű volt, de megtanultam dolgozni a személyi számítógéppel, lassan-lassan beletanultam a szerkesztésbe, olyan programok használatába, melyekről azelőtt még csak hallani sem hallottam (Word, Excel, Adobe Acrobat, Quark stb.). Hazai és külföldi barátaim unszolására úgy döntöttem, alapfokon megtanulok angolul, így összegyűjtöttem a megtakarított pénzecskémet és befizettem egy három hetes tanfolyamra az egyik budapesti nyelviskolában. Mivel el kellett valahogyan jutni Budapestre (és onnan vissza), arra már nem jutott fedezet, hogy szállodába menjek. A háború elől idevándorolt ismerőseimet nem akartam terhelni, sok problémával küszködtek amúgy is.
Ekkor kértem segítséget dr. Várady Tibortól, aki budapesti Közép-európai Egyetem (CEU) professzora, illetve ott a Nemzetközi Gazdasági Jogi Program vezetője volt. Ő biztosította számomra a három hét elhelyezést a CEU kollégiumában napi két főétkezéssel. Kérdezni nem kérdeztem, de ma már biztos vagyok benne, Soros György pénzével lett minden lefedve. Nem tudom már, hogy három hét szállodai elhelyezés és ellátás akkor Budapesten mennyibe került, de abban biztos vagyok, több száz márka (akkoriban az euróról még csak nem is hallottunk) kifizetésétől mentett meg a Soros György által alapított egyetem, azaz bárki bizonyíthatja, Soros György (is) pénzelt azon a nyáron!
Különben a professzor urat a Vajdasági Magyar Demokratikus Közösség (VMDK) megalakulását követően ismertem meg, de igazságügy-miniszteri egyetlen „külföldi látogatását” (igaz, nem hivatalosat) nálunk ejtette meg az akkor már létező Zitzer Szellemi Köztársaságban. Később sokszor találkoztunk, de sem ő, sem a CEU sosem kért semmilyen ellenszolgáltatást a kapott támogatásért.
Most már megkönnyebbülhetek, nem titkolom tovább (igaz, eddig sem tettem). Mondhatja valaki, mindez semmi ahhoz képest, hogy nemcsak az anyaországban, hanem itt a Délvidéken/Vajdaságban hatalmon levők is használták a Soros alapítványok és intézmények eszközeit továbbképzésre, infrastrukturális fejlesztésekre, na meg sok egyéb másra, mégpedig sokkal többet a pár száz márkától, azonban számomra ez nem vigasz, az akkor nekem juttatott támogatás mindennél többet ért, ellentétben a többiektől.
Nem tudom, a példám mennyire lesz ragadós, lesz-e olyan egyén (teljesen lényegtelen, hogy hatalmon vagy ellenzékben levő politikus), ilyen vagy olyan médium, intézmény, esetleg más szervezet képviselője, aki szintén beismeri, hogy ő az elmúlt 27-28 évben szintén kapott támogatást ezekből a forrásokból.
Egyedül abban vagyok biztos, a jelenleg szégyenbélyegként emberekre süthető kijelentés akár ellentétes értelmű jelzőként fog megjelenni, ha nem is a közeljövőben, de előbb-utóbb.
Én igyekezni fogok ezt kivárni!
Nyitóképünkön a budapesti Közép-európai Egyetem látható.
