Leginkább háromhajós templomhoz szokták hasonlítani építészeti szempontból Pest legöregebb víztározóját, amely az Ihász utcában rejtőzik egy semmitmondó, zárt park alatt.

1868-ban kezdett épülni a víztározó, mégpedig egészségügyi okokból. A század közepén a közegészségügy meglehetősen fejletlen szinten állt, az ivóvíz legnagyobb része szűretlen volt, és a csatornahálózat sem volt kiépítettnek mondható. Minden kedvezett a kolerajárvány kialakulásához, ami a XIX. században többször is felütötte fejét Pesten.

Az egészséges ivóvízellátására 1866-ban jelentkezett sürgető igény – egy újabb járvány okán – így egy angol mérnököt importáltak a magyarok William Lindley személyében, aki mindössze fél év alatt összedobta a Pesti Vízművet, ami a mai Parlament helyén épült meg. A vízműnek azonban szüksége volt egy ellennyomó medencére is a szintkülönbség miatt, így került a választás Kőbányára, több okból is. A területen a kőbányászat során kialakított pince- és járatrendszerek jó alapot szolgáltattak az építkezéshez, bár nem értek el idáig, másrészt az adott helyszín tengerszint feletti magassága a budai várral majdnem egyező, így a gravitációs tényező szerepét nem is kell magyarázni.

Az eredeti Pesti Vízmű nemsokára megszüntetésre ítéltetett, mégpedig a Parlament építése miatt.

A kőbányai területen két egyforma medence épült ki, egyenként közel 11 ezer köbméteres befogadóképességgel. Olasz kőművesmesterek munkáját dicséri, magyar téglából megépítve. A tégláknál követelmény volt a szokásosnál erősebb kiégetés és a kevésbé porózus összetétel.

Ahogy a környék benépesült a századforduló után, víztorony is épült a létesítményhez. Érdekessége, hogy az első vasbeton szerkezetű víztorony volt az országban, de sajnos már nem látható, mert 1968-ban lebontották.

A víz két márványkúton át ömlik be a csarnokba, fél napig töltődik a medence a 8 méteres maximális vízszintre. A víz a Duna mentén fúrt kutakból érkezik ide többszörös szűrőrétegen át (kőzet, kavics, homok).

A medencék fölött a parkban hőszigetelő földréteg található és a szellőző kémények teteje látható, ezekben többrétegű szűrőt helyeztek el bogarak, pollenek és egyéb szennyeződések kiszűrése céljából.

A két oszlopsoros lenyűgöző csarnok mindössze az utóbbi 5-6 évben látogatható. Évente egyszer nyitják meg a Kulturális Örökség Napjai őszi rendezvénysorozat keretében. Tavaly azonban a víz világnapját ünnepelve is megnyitották, mint ahogyan idén is a 150. évforduló és a víz világnapja alkalmából. Tervezik, hogy évente két alkalommal látogatható lesz az intézmény, mely ezeken a nyílt napokon több, mint 1100 látogatót fogad naponta.

Ha Pesten járnak szombat délutánig vagy a következő Kulturális Örökség Napok idején – szeptemberben –, látogassanak el a 150 éves csodacsarnokba.

Ez a háromhajós templom megér egy misét.

(Fotógalériánk képeit a szerző készítette. Minisorozatunk második részében a világ legmodernebb szennyvíztisztítójáról olvashatnak, avagy hogyan tisztítsuk a vizet rózsával és banánnal.)