A tartományi parlamenti ülés szünetében Pásztor István házelnök, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke egy mindössze tizenháromezer karakteres interjút adott a Magyar Szó főszerkesztőjének, Varjú Mártának. Óriási szerencséje volt Varjúnak, hogy éppen akkor téblábolt a parlamentben, amikor szünet volt, s Pásztor István is ráért. Ha már így történt, Varjú azonnal előkapta diktafonját, és kemény kérdéseket szegezett Pásztor Istvánnak.
Íme néhány kérdés az interjúból:
- A kereszténység legnagyobb ünnepére készülünk, miközben egy másik, hétköznapi (?), de mégsem mindennapi esemény, az egy héttel későbbi magyarországi országgyűlési választás tartja lázban az anyaországi és a határon kívüli magyarságot. Akár azt is mondhatjuk, hogy a két esemény szorosan összefügg.
- A Vajdasági Magyar Szövetség arra biztatja a vajdasági, magyar állampolgársággal is rendelkező polgárokat, hogy a kormánypártokra, a Fidesz–KDNP koalícióra szavazzanak. Valóban naponta olvashatunk és írunk arról, hogy Orbán Viktor kormánya milyen támogatást nyújt az itteni magyarságnak, talán mégis szemléletesebb lenne, ha összefoglalná ilyen tekintetben az utóbbi négy vagy nyolc évet.
- A magyar kormány segítőkészségének köszönhető, hogy kimondottan jó magyarnak lenni Vajdaságban.
Szinte csoda, hogy Pásztor István minden kérdésre válaszolt, egyik esetében sem próbált meg kitérni a felelet elöl, pedig ezek aztán tényleg olyan kérdések, amelyeket minden valamire való politikus szeretne elkerülni, sőt, talán rémálmában sincsenek ehhez hasonló kemény kérdések.
De nézzünk azért bele a válaszokba is.
Pásztor István: „Arra biztatjuk az embereket, hogy gondolják végig a szavazás pillanata előtt, a szavazócédulán történő ikszelés előtt, hogy kikkel kapcsolatban milyen életszerű tapasztalataik vannak. A vajdasági magyar regisztrált szavazóktól kérjük, hogy a Fidesz–KDNP-re adják le szavazatukat. Okuk van rá” – mondta Pásztor, aki három csoportba sorolta az indoklást.
- „A VMSZ a Fidesz–KDNP stratégiai partnere, hiszen több mint egy évtizedes stratégiai megállapodás van közöttünk. Ennek a partnerségnek az elmúlt 10 évben az elsődleges haszonélvezői mi voltunk pártként és közösségként. Ha a stratégiai partner politikai csata helyzetében van, akkor elérkezett a pillanat, hogy a segítséget vissza kell szolgáltatni. Szokták erre azt mondani, hogy bennünket leköteleztek, politikai befolyás alá helyeztek, azt is, hogy megvásároltak, de én a legerőteljesebben visszautasítom ezt, a vajdasági magyar szavazók nem megvásárolhatók, mi nem vagyunk krumpli.” – majd egy másik kérdésre ezt válaszolja: Lényeges számukra a szavazás pillanata, hogy az ő szavazatuk oda kerüljön, ahova kell, mert tartozni akarnak valahova, és világos, hogy hova. Azt tapasztaljuk, hogy vissza akarják adni azt, amit kaptak.
- „Nekünk nagyon is fontos a hovatartozásunk. Ezzel nem szabad játszani! Azoknak a politikai erőknek az esetleges támogatása, akik holnap a szavazati jogtól fosztanának meg bennünket, holnapután meg az odafigyeléstől is és a segítőkészségtől, kártékony.”
- „A két ország közötti kapcsolatépítés újabb fejezete volt, amikor a magyar miniszterelnök és a szerb köztársasági elnök együtt Szabadka vendége volt, és megnyitották a Zsinagógát. Az eltelt nyolc esztendőben mérföldköves lépések megtételére került sor, ami jórészt a magyar kormányzatnak, a Fidesz–KDNP-nek köszönhető… Csak néhányat említenék: a Pannon médiaház építése, a Magyar Szó fejlesztése, a kegyhely feltárása, a Zsinagóga és a tanítóképző tatarozása, a becskereki zárda épülete, az Európa Kollégium és az ösztöndíjrendszer működtetése, a Szent Teréz-templom felújítása, a gazdaságfejlesztési programok – és ez a lista nem végleges. Érdekünk, hogy ez továbbra is működőképes és megvalósítható legyen.”
A már említett kérdésnek nem nevezhető alákérdezésre, amelyet Varjú fogalmazott meg – A magyar kormány segítőkészségének köszönhető, hogy kimondottan jó magyarnak lenni Vajdaságban – a következő válasz érkezett:
– Csaknem egy évszázad után most vagyunk talán először abban a helyzetben, hogy vajdasági magyarnak lenni nem helyzeti hátrányt jelent, nem dupla teljesítési kényszert, hanem egy normális teljesítményt és dupla lehetőséget. Nekünk egyrészt Szerbia polgáraiként birtokunkban van mindaz a lehetőség, ami az összes szerb polgár részére adva van, másrészt pedig a magyar kormánynak köszönhetően olyan plusz lehetőségeknek a birtokába jutottunk, ami csak minket, vajdasági magyarokat illet meg. Ez megkönnyíti a szülőföldön maradásunkat, abba a helyzetbe hoz bennünket, hogy másféleképpen tudjunk gondolkodni saját magunkról és a jövőnkről.
Akad vajdasági magyar párt, amely felrója a VMSZ-nek, hogy felajánlotta segítségét a polgároknak az érvényes szavazatokhoz szükséges dokumentum kitöltésében. Miért van erre szükség? – íme egy kérdés Varjú Mártától, amelyet a VMSZ elnöke igyekezett úgy megválaszolni, hogy azért bele is rúgjon minden olyan emberbe, aki nem úgy gondolkozik, mint a párt tagjai:
„A választópolgárok irányába nem azért fogalmazunk meg gondolatokat, mert azt hisszük, hogy kiskorúak, hogy nincs meg a magukhoz való eszük, hanem azért, mert azt gondolom, hogy közösségi vezetőnek lenni, pártelnöknek lenni azt jelenti, hogy nem lehet sunnyogni. Nem lehet hosszú-hosszú leveleket írni ezzel az üggyel kapcsolatban, amikor ezt az ember végigolvassa, akkor fogalma sincs, hogy az írója mit akart mondani. Aki ilyen fontos kérdésben efféle zűrzavaros mondatsort vet papírra, az alkalmatlan a közösség vezetésére. Közösségi vezetőnek lenni azt jelenti, hogy vezetni kell, és az adott pillanatban határozott mondatokat kell kimondani, azokat meg kell indokolni, és mindezért vállalni kell a felelősséget. Ha valaki nem mond semmit, azért is vállalnia kell a felelősséget. Ezt az emberek pontosan tudják és látják. Mi egy nemzetileg elkötelezett párt vagyunk, nem egy liberális társadalmi szervezet, amelyikben mindenki összevissza gondolkodik és cselekszik. Nem vonom én kétségbe ennek a fajta közéletiségnek a legitimitását, de a kártékonyságát mindenképpen látom. Ezért mi nem ezt az álláspontot képviseljük.”
Az interjúban rengeteg gyöngyszem van még, mint például az, amikor Pásztor István elmondja, hogy: „Mindenkinek szíve joga, hogy oda rakja az ikszet, ahova akarja. Én többé-kevésbé látom, hogy hova kívánják tenni, de ez egy intim pillanat, amibe az aktivistának nem szabad belefolynia.”
És egy bölcs gondolat Pásztor Istvántól: „Mindenkin azt látom, hogy irtózik a gondolattól, hogy a szavazatot, az ő szavazatát nem fogják beszámítani azért, mert hiba csúszott be a kitöltendő papíron.”
A teljes interjút ide kattintva olvashatja el.
