A nem túl szavahihető angol traccsújságban, a Daily Mirrorban jelent meg a hír, ami állítólag Liverpoolban esett meg a közelmúltban. A cikk szerint rendőrt kellett hívni, amikor Liverpool egyik sétálóutcáján egy 85 éves aggastyán fényes nappal hatalmas pofont kevert le egy 60 éves férfinak. Amikor a rendőrök felelősségre vonták a koros urat és közölték vele, hogy beviszik az őrsre, az öregúr imigyen védekezett:
„Milyen időket élünk, amikor az ember nem keverhet le egy pofont a saját fiának?!”
Erre a rendőrök is megenyhültek, de azért megkérdezték mivel adta a fiúcska az okot a csattanós pofonra?
„Mivel adta, mivel adta? Hát azt merészelte állítani, hogy a Romának van esélye a Liverpool elleni elődöntőben!”
Hát, ilyen időket élünk! Valaha egy atyai pofonra az adott okot, ha az oktondi gyerek nem hallgatott a szép szóra, vagy mondjuk egyest hozott haza matekból. Mára a foci átvette a hatalmat úgy az iskola, mint a szülői szigor felett.
Valljuk be, nem csupán a liverpooli papa, de földünk fociszakértői, (vagyis a világ minden szurkolója) közül talán maroknyian (oké, kivéve a Roma szurkolóit), hitték azt, hogy a Roma – kiváltképp Mohamed Salah Liverpoolba! való távozása után – eljut egészen a Bajnokok Ligája elődöntőjéig, ahol a 72.698 befogadóképességű Olimpiai Stadionban, a Stadio Olipmicóban várja a Liverpool elleni szerda esti visszavágót.
https://www.youtube.com/watch?v=27KDXPwdVsE
Rég elkelt minden jegy. Elkelt? Pillanatok alatt fogyott el, hiszen Néró óta nem csaptak a lángok ilyen magasra az örök városban (igaz, annak csak az egyik felében). Jelen alkalommal focilángok melegítik a város szurkolóinak azon felét, amelyek nem a Laziónak szurkolnak, s teszik azt olyan hőfokon, amelyen talán még Rómeó szíve sem izzott az ő Júliájáé. Ez még akkor s igaz, ha a Liverpool tetemes előnnyel érkezik Rómába.
Salah távozásával a Roma nem hullott darabjaira, ahogyan azt sokan hitték. Ellenkezőleg, Džeko, Nainggollan, Kolarov és az új seprű, Di Francesco vezérletével a Roma mintha még többre lenne képes, mint amire a tti-re végződő (Totti, Spaletti) tábornokok irányítása alatt volt hivatott.
Spalletti: Látod, Totti, a mi időnk lejárt, de ez az új Roma ma este a BL-döntőbe juthat
A csapat többi része, amelyet nem neveznék gerincnek, inkább oldalbordának, minden meccsen hozta a tőle elvárt 200%-ot, mert különben a Roma egész biztos nem jutott volna el oda, ahol ebben a pillanatban van.
Elég csak egy ismeretlen fiatal török titán Ündernek az utolsó percekben elvégzett szögletére gondolni a Barca elleni negyeddöntőben, majd a közvetlen azt követő görög Manolas fejes góljára. Borítékolható, hogy török és görög még soha együtt ennyire boldog nem volt az elmúlt öt milliárd évben, amennyire a tudósok taksálják földünk létezését. Az is biztos, hogy az imént említett és általam csupán vízhordónak titulált Ünder és Manolas neveinek hallatára – olyan közkatonákkal kiegészítve, mint többek között Fazio, Jesus, Allison, Strootman – az ellenfél játékosainak nem száll inába a bátorság, főleg akkor nem, ha a másik oldalon egy olyan veretes csapat katonái várnak a római légió támadásaira, mint a Liverpool.
Ketten kimaradtak az iménti felsorolásból. Nélkülük a Roma ugyanúgy nem lenne Roma, ahogyan a Milan nem lett volna Milan Maldini nélkül, vagy a Barcelona sem lenne Barcelona Iniesta nélkül.
Másodsorban a csapatkapitányra Daniele De Rossira gondolok, aki tizenöt, húsz (száz??!!) Francesco Totti (noná, hogy elsősorban rá gondoltam) árnyékában eltöltött év után előlépett Roma császárává. Méghozzá olyan császárrá, akinek a nevét a római kis srácok kívülről fújják, és jobban ismerik, mint a valaha élt és uralkodott összes római császárét. A lelátóról (jobban mondva a VIP páholy drágakövekkel bélelt legpatinásabb trónjáról) természetesen a volt császár Totti – jobbján az örök asszisztensével, Cassanóval – szurkol szerda este, hogy az utódok teljesítsék amit hagyatékként rájuk bízott, s amit ő maga soha meg nem valósíthatott, nevezetesen, hogy egy nap a fejük fölé emeljék azt a serleget, amely számára ugyanolyan elérhetetlen álom maradt, mint egy beteljesületlen szerelem.
Akárki, akármit is hitt egy évvel ezelőtt, a Roma eljutott a Bajnokok Ligája elődöntőjéig. De hogyan jutottak el eddig? Kevesen emlékeznek rá hogy a tavalyi Serie A utolsó mérkőzésén a Romának győznie kellett a Sampdoria ellen ahhoz, hogy egyáltalán indulhasson a Bajnokok Ligájában. Il Capetano (Totti) utolsó mérkőzése volt ez 25 év hűséges szolgálat után az Exersitus Romanumban, vagyis a római hadseregben. Soha senki nem csalódott benne, természetesen ezúttal sem történhetett ez másképp: holtbiztosan lőtte be az utolsó percben megítélt büntetőt, amellyel 3:2-re nyert a Roma. Utána megnyílt az a bizonyos kapu, amelyen át a rómaiak az eufória és a végtelen boldogság felhőjén táncoltak szinte önkívületi állapotban be a mennyországba. Azóta biztosan nem sírtak annyian egyszerre egy helyen a földön, előtte is csak egy bizonyos észak koreai diktátor halálakor.
Már csak egyetlen kérdésre várjuk a választ szerda este, jelesül, hogy Mohamed (Muhammad) Ali után – aki kétségkívül minden idők egyik legnagyobb sportolója volt – a sport egén üstökösként feltűnő másik Mohamednek (Salah) sikerül-e ismét keresztül húznia a Roma számításait?
https://www.youtube.com/watch?v=gJKv02XsL4Y
Ha az első mérkőzésen látottakat veszem figyelembe, akkor az én egyértelmű válaszom: igen, hiszen az egész világ szemtanúja volt a liverpooli találkozón, hogy Mohamedot még a rábízott őrzője, Jesus sem volt képes semlegesíteni. Pedig az ellenkezője ROMAntikus – lenne!
Kubát Igor
A Roma–Liverpool (az első mérkőzésen 2:5) találkozó 20:45-kor kezdődik.
Nyitóképünkön a Roma játékosai a Barcelona elleni negyeddöntő visszavágóján szerzett harmadik góljukat ünneplik.
