Ama vasárnap este előbb eufóriában fürdött, majd letargiában merült el az értelmiség egy kisebb szeglete: vajon miért reménykedtünk, s miért nem láttuk, hogy jön? No nem a rendszerváltás, amit elődeink sem láttak előre, hanem a falvak népének ereje? De adott volt a kézenfekvő válasz: saját köreinkben mozgunk, egymást olvassuk, lájkoljuk, kommenteljük. A romkocsmákban szocializálódtunk, de hol vannak már a hajnalig tartó parázs viták, mások megismerése? Mikor ittunk utoljára délután háromkor a munkanélkülivel, aki a falu egyetlen korcsmája elé támasztotta rozsdás biciklijét, és megmondta a tutit?
S mit tegyünk most? Ugyaneme körökben egyre erősebbé vált a hang, hogy mi lenne, ha lemennénk falura. Különösen az értelmiségi, aki hadilábon áll a való világgal. Mert ti (mi) nem ismeritek a falvak népét, a vidéket. Így, általában. Hiába, hogy a pesti, azaz urbánus, szoclib értelmiség egy része is vidékről származik, rokonai élnek ott, a tehetősebbje meg a családi falusi birtokra jár, legalább a Balatonra. Vannak hát falusi tapasztalatai. Aztán ott a média: oké, borzasztó a sajtószabadság helyzete, de hogy a kollégák ne járnák a terepet? Többet kéne? Hát persze, az íróknak a gyárakat is látogatniuk kéne.
Haza is húztam hát a faluba rögtön a következő hétvégén, hátha megtudok valamit – még ha ez vajdasági magyar falu is. De hát itt is szavaztak a magyarországi választásokon, itt is járták a pénzért aktivisták az üres házakkal teli üres utcákat, ígéretekkel győzködve az embereket, vagy bevasalva a hálaszavazatokat a magyar útlevélért, a megkapott vagy beígért magyar kormányzati támogatásért. A zembereket meg ugyanaz foglalkoztatja: rabszolgaként, szinte semmi pénzért miért dolgozzon itt? Mi lesz az iskolával, ha egyre több a cigány? (Igaz, ide koszovói, se szerbül, se magyarul nem beszélő romák is menekültek.) Hol tanuljon tovább a gyerek? Ha pedig egyetemre jár, az idősebb szülő is fogja magát, Nyugatra megy dolgozni. A kocsmában meg jó esetben a bécsi vendégmunkából hazatértek – kizárólag fiatal vagy középkorú férfiak – iszogatnak, migránsoznak, kicsit szidják a Bécsben élő migránsokat, épp ők. Mit is kellene hát még nekem megtudni a falvak népéről? Falszifikálni azt a szintén közkeletű teóriát, hogy a jobbágymentalitás él tovább? Mert mégis, hová tegyük azokat, akik otthagyják a falut, csapot-papot, s nekivágnak a nagyvilágnak? Talán soha nem láttunk ennyi, ha kényszerből is, de kalandvágyó vidékit, falusit (is), akik ötvenévesen, nyelvtudás nélkül is simán nekivágnak a Nyugatnak. Ők lennének a röghöz kötött jobbágyok, a mentálisan parasztok? Aligha, ők a másik vidék, a sokadik fajta falu. A magyar társadalom paraszttalanításáról pedig lásd Kovách Imre munkáit, bár nem ő az egyedüli szociológus, aki járt már falun. De nem ő az egyetlen, aki ma már nem tudna a magyar paraszttal beszélgetni, aki traktorjával megáll fél órára a kocsma előtt – húsz éve még volt ilyen, ma nincs. Eltűnt, ahogyan a falvak korábbi struktúrái is.
A ti nem ismeritek a falut típusú elmélet pandantja, ami szintén pörög, hogy bezzeg a fideszesek, de különösön maga Orbán tizenéve vette a fáradságot, járta a falvakat, felfedezte azok népét, megtudta, mit akarnak, és ahhoz finomhangolta a politikáját. Ám ha bemész az ún. falusi kocsmába, két percen belül biztosan migráncsozás fültanúja leszel, rettegnek még a zugfalvak zugivói is, hogy asszonyaikat megerőszakolják a bejövő hordák. Ez viszont aligha a tudás/nem tudás kérdése, hanem a manipulációé. De ennek ugyan milyen alternatíváját lehetne megfogalmazni, és főképpen milyen ismeret alapján? Egyáltalán miért merül fel, hogy Orbán és csapata oly sokat tud a faluról, hogy meg tudja szólítani őket releváns problémákkal? Mióta van köze a tudásnak ahhoz (hacsak tudásnak nem nevezzük a manipulálni, megvenni és csalni tudást), hogy a szavazókat megvezetik, megvesztegetik és megfélemlítik?
A választások után a neten, de a sajtóban is mémszerűen elterjedő véleménycunami lényegi elemévé vált tehát, hogy a választó, főleg a falusi, nagyon buta, ergo befolyásolható. Ha tudna (tanult lenne), jól megfontoltan dönthetne. De legalább megválasztaná, hogy ez vagy az az oldal manipulál vele – ami így elég furcsán is hangzik. A tudásba vetett föltétlen hit másik része meg tehát az, hogy a szintén butának kikiáltott liberális értelmiség menjen le megismerni a tudatlanokat, a nép tudatlanságának okát, különösképp tehát falun. Igaz, akadtak, akik emiatt a liberális értelmiséget, így saját magukat is butának kiáltották ki, úgy általában, mert az efféle önostorozás cukinak tűnhet – pedig a tájékozatlanság nem butaság. Pár nappal később azonban már józanabb hangokat is hallottunk, ti. hogy nemcsak a falvak szegény butái szavaztak a kormánypártokra, hanem bizony a falvak gazdagabb, iskolázottabb népének egy része is, de ettől függetlenül folyik tovább a butaságról szóló diskurzus.
Magyarország fölfedezése zajlik április 9‑e óta, mintha a 20-as, 30-as évek falukutató mozgalma akarna újjáéledni. Csak most nem a paraszt életmódja és kultúrája lenne célkeresztben, hanem a buta emberé, a tanulatlan vidéké. Ahhoz viszont tényleg nem sok ész kell, hogy megállapítsuk: ez így nem vezet sehová.
Braun Róbert 1913-ban A falu lélektanában írta le a szociográfiai kutakodás vázlatát, mit kellene megkérdezni a falusiaktól. Többek közt azt, hogy ismerik-e a kávét és a teát, döghúst esznek-e, állatokkal laknak‑e együtt. Milyen erkölcsi élete lehet egy nőnek, akinek férje Amerikában van, mai szóval élve migránsként él Nyugaton? Verik‑e az asszonyt, a gyereket? Nem érdektelen kérdések ezek ma sem, de erős tévhit, hogy száz évet kellene visszaugornunk az időben, és új falukutató mozgalmat indítani. S hogy nem egyfajta magyar falu van, azt sem most kellene felfedezni, megtette azt már például Erdei Ferenc a 30-as évektől.
Nem tisztem a magyar szociológiát védeni, de a szakma mintha nagyon is járná a vidéket, a falvakat, az eredmény meg ott van a könyvespolcokon és a neten. Szóval, nem kellene most csőstül megszállni a magyar falut, előbb elég lenne olvasni. Persze ha csak az interjúkig és publicisztikákig jutunk el, úgy nehéz lesz bármit is megérteni. Megszámoltam, hogy az egyik fiatal politológustitán interjújában hányszor szerepelnek bizonyos szavak: a falu kilencszer, a vidék nyolcszor. Az oktatás és iskola szavak viszont egyszer sem. A roma/cigány sem. Hát így nehéz lesz.
Szerbhorváth György írása az Élet és Irodalomban jelent meg (LXII. évfolyam, 18. szám, 2018. május 4.).
Az eredeti link: https://www.es.hu/cikk/2018-05-04/szerbhorvath-gyorgy/menjunk-falura.html
