Richelieu bíborosról legtöbbünknek valószínűleg a három testőr vagy a négy muskétás jut eszünkbe, valamint talán az, hogy díjat nyerne a történelem legnagyobb intrikusainak versenyében. Kevesen tudják róla, hogy hozzájárult a gasztronómia történetéhez is: 1637. május 13-án ő rendelte el, hogy a vacsoráknál a kések hegyét kerekítsék le, így megszületett az asztali kés, étkezőkés vagy evőkés.

Korábban „rendes” hegyes késekkel – sőt tőrökkel – vettek részt a főurak a vacsorákon, ahol az ivászat során el is szabadulhattak az indulatok, így akár egymásnak is eshettek a vacsoravendégek. Richelieu bíborost az is szörnyen zavarta, hogy a főurak a vacsora végeztével óriási késeik hegyével piszkálgatták a fogukat és ez a művelet legkevésbé sem volt az udvar eleganciájának megfelelő magatartás.

Az evőeszközök megjelenése az emberiség történetéhez köthető, edények, kanalak, vágóeszközök már a legkorábbi emlékekben fellelhetők. Természetesen sokáig a kézzel evés volt az elfogadott. A villát például a reneszánsz kor hozta magával, Mátyás és Beatrix udvarába Beatrix révén érkezik, mint rendkívül modern eszköz. Mátyás király is kézzel fogyasztott a lakomákon, valószínűleg örült a villának, mert kézzel is olyan óvatosan és szépen evett, hogy állítólag soha nem koszolta össze magát.

A kések tehát meglehetősen korán jelen voltak az étkezéseknél, de a hétköznapokban használatos harci eszközeiket kapták elő a férfiak, amikor evésről volt szó és nem bajlódtak holmi asztali evőkésekkel. Richelieu példáját XIV. Lajos király követte, aki 1669-ben betiltotta a hegyes kések használatát az utcákon és az asztalainál is. Így a kés történetileg a legelső és a legutolsó evőeszközként is felfogható a gasztronómiában.

A mai szabályoknak megfelelően a terítéken egyetlen kés lehet kifejezetten hegyes és éles, ez pedig a steak húsokhoz használatos steak-kés, ezt valóban a Richelieu késnél élesebbre kell fenni.

A francia konyha 2010-ben felkerült az emberiség szellemi kulturális örökségének listájára. Ez azért érdekes, mert először történt, hogy az UNESCO egy gasztronómiával kapcsolatos kulturális örökséget jegyzett. Az elemek között szerepel például a borok és ételek megfelelő párosítása, de a terítés külalakja is, amibe beleszámít az asztali kés Richelieu-féle újítása is.