Negyedik mandátumának kezdetén – tízmillió magyar nevében – Orbán Viktor bátran szembeszállt az európai egység építésén dolgozó, 150 millió franciát és németet képviselő Emmanuel Macronnal meg Angela Merkellel. Honnan is tudhatná ez a két utóbbi, iránytűt vesztett konzervatív tévelygő, milyen lesz a szebb jövő. Sehol sem voltak még ők, amikor a magyar vezér KISZ-titkárból Soros-ösztöndíjassá, majd liberális ellenállóvá válva megtapasztalta a Nyugat hanyatlását, és azóta is annak megmentésén fáradozik, előbb illiberális állammal, a múlt héttől kezdve pedig kereszténydemokráciával oltalmazva nemzetét.
Az alábbi három magvas gondolatsor ugyanazon a napon, 2018. május 10-én hangzott el a három vezető szájából. De míg Macron és Merkel együtt ünnepelte Európa „vesztébe rohanását”, addig Orbán a nemzeti szuverenitás kupolája alatt hirdette meg az egységes Európa kiépítésével szembeni ellenállást.
Orbán Viktor (Magyar Országgyűlés, miniszterelnöki programbeszéd):
„Minden erőnkkel azt fogjuk képviselni, hogy az uniónak a szabad nemzetek szövetségeként kell működnie, és fel kell adnia az Európai Egyesült Államokra vonatkozó hagymázos rémálmait. Az Európai Uniónak vissza kell térnie a realitások talajára.”
Aachen városának nemzetközi Károly-díja Európa egységéért. Aachen a német–holland–belga hármashatáron fekszik, és már ezzel is az európai egység szükségességét hirdeti.
Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök viszont együtt, egy helyen, egy időben, egy „hagymázas” ünnepségen beszélt (az alábbi fordítások a 444.hu munkája) a németországi Aachenben, Charlemagne egykori székvárosában, az akkori Európa szellemi és politikai központjában, ahol a frank Nagy Károly királyról elnevezett és az Európa (Orbán rémálmába illő) egyesítéséért adományozott, német alapítású Károly-díjat átadták a francia elnöknek. Már a két, egymás ellen sokat háborúzott nemzet ilyetén összekapaszkodása is veszélyesnek tűnik, nem?
Angela Merkel laudációjából:
„Tévút volna visszatérni a nemzeti politizáláshoz. Minket, európaiakat sokkal több minden tart össze, mint a közös piac vagy a közös valuta. Európának túl kell lépnie a régi megosztottságain és háborúin, túl kell lépnie a történelmén.”
Emmanuel Macron köszönőbeszédéből:
„Hatalmas a kísértés mostanság, hogy visszatérjünk a nacionalizmus világába, hogy azt képzeljük, hogy nemzeti szinten jobban kézben tudjuk tartani a dolgokat, mint európai szinten, hogy elhiggyük, úgy több tartható meg a nemzeti szuverenitásból. Ezt a vészharangot hallottuk kongatni a Brexitnél, az olasz választásokkor, halljuk Magyarországon és Lengyelországban, és szerte Európában. Ezt a vészharangot a nacionalista szólamok kongatják.”
Aachen (Aquis) városának címere: Sigillum regalis sedis urbis Aquensis anno 1327 (Fotó: Wikipedia)
Az első Károly-díjat Richard von Coudenhove-Kalergi, a Páneurópai Mozgalom alapítója kapta. Azóta különböző jobb- és baloldali közéleti személyiségek és politikusok érdemelték ki: Jean Monnet (1953) és Robert Schuman (1958), az Európai Közösségek (az Unió elődjének) megálmodói; Konrad Adenauer (1954) kereszténydemokrata német kancellár; Winston Churchil (1956) konzervatív brit miniszterelnök; az amerikai George Marshall (1959), II. világháborús vezérkari főnök, a háború után külügyminiszter és az Európát újjáépítő Marshall-terv kezdeményezője; Helmut Kohl német kereszténydemokrata kancellár (Orbán nagy eszményképe) François Mitterrand francia szocialista elnökkel közösen (1988); Václav Havel (1991) cseh elnök; Bill Clinton (2000) amerikai elnök a koszovói válság megoldása után; és végül, de nem utolsósorban, Ferenc pápa (2016).
Közel hét évtized alatt két magyar is volt a kitüntetettek között: Horn Gyula szocialista kormányfőt (1990) a Vasfüggöny lebontásáért, Konrád Györgyöt (2001) européer irodalmi munkásságáért díjazták.
Orbán Viktor számára nyilvánvalóan egy anti-Károly-díjat kellene alapítani az egységes Európával szemben meghirdetett KISZ-es–sorosos–liberális–illiberális–neo-kereszténydemokrata eszmefejlesztésen alapuló, megalkuvásmentes kerítésharc következetes vállalásának elismeréséül.
Szöveg nélkül is sok mindent eláruló nyitóképünkön európai vezetők kupaktanácsa Angela Merkel (Németország), Xavier Bettel (Luxemburg), Edi Rama (Albánia), Emmanuel Macron (Franciaország), Dalia Grybauskaite (Litvánia), Mark Rutte (Hollandia) a 2017-es brüsszeli NATO-csúcson. Jobboldalt, a többiektől elfordulva: Orbán Viktor (Magyarország) (Fotó: Ye Pingfan, Hszinhua, Alamy)
