Lomtalanítunk,
fazék alja tépi föl
a kukacfészket.
A fazekat még
nagyapánk tette le az
ól mögé régen.
A mohás földből
kereken néz az égre,
a nap nem érte rés.
Kukacok bújnak
vissza a mélybe, ahol
az árnyék örök.
Sebet simogat
a fény. Ásít az időn
támadt kerekség.
Részeg éneket
hoz valahonnét felénk
a földszagú szél.
