„[A] Vajdaság Ma politikai harcban nem vesz részt” – írta a VajMa főszerkesztője, miután nyúlfarknyi glosszájában (A karaván halad, július 13. ) érvek (a „kutyák” megnevezése) nélkül általánosítva megpróbálta földbe döngölni a Szabad Magyar Szót. Meglepődtünk egykor(i) nagyra becsült kollégánk pártpofon ízű támadásán, ám egy dologban egyetértünk vele, aki a hosszú éveken át független portálját a megszűnés veszélyétől tartva úgy mentette meg, hogy átállt a hatalom oldalára – ahonnan a pénz jön:
„A közvélemény […] [m]eglátja és bünteti a csúsztatást, a mellébeszélést, a tények tudatos elferdítését, a rosszindulatot, még az egyes újságírók elleni karaktergyilkossági kísérletet is.”
Az immár államilag eltartott VajMa nyilvánvalóan hasznosnak vélte a (szerinte) „magát talán kissé indokolatlanul Szabad Magyar Szónak nevező internetes felület” karaktergyilkos lejáratását. De vajon melyik szó indokolatlan a háromból?
Magyarul írunk, szavakat használunk – ez talán nem vitás.
A szabad jelző viszont feltehetően irritálja azokat, akik nem mernek szabadon szólni a hatalom túlkapásairól, visszaéléseiről, társadalomfojtogató kizárólagosságáról, tömegeket külföldre űző tehetetlenségéről.
Esetleg az lehet a baj, hogy nevünk a hatalommal szembeni szabadságot jelképezi. Dehát éppen a hatalmi önkény hozta így: akik a Szabad Magyar Szót elindították, azokat egykori szerkesztőségük tette „szabaddá” azzal, hogy átlátszó ürügybe csomagolt politikai megfontolásból csoportosan kirúgta legjobbjait.
Mi hát a gond a szabad magyar szót saját erejéből – nem adófizetők millióiból – művelő, pártoktól, kormányoktól és kiskirályoktól független Szabad Magyar Szóval?
Ja, hogy „területfoglalás”! Ezt megértjük, hiszen fájdalmas lehet az olvasók elpártolása. Dehát miféle területvesztési félelem támad ott, ahol a pénz bőségesen ömlik a hatalmat kiszolgálók számlájára? Az Internet befogadóképessége különben is végtelen, az Olvasónak pedig szabad választása van.
Csakhogy egyre inkább és egyre indokoltabban a szabad magyar szavakat választja, nem a hatalmi karaván szemet csípő, tisztánlátást gátló homokviharát.