Szigeti históriák (2014/3) Ezeregy fesztiváléj legszebb meséi

Augusztus 8-án kezdődik az idei Sziget, Kelet-Közép-Európa legnagyobb fesztiválja, a világegyetemisták csúcstalálkozója. A jegyek gyorsan fogynak (sőt, több belépőtípusból már a teljes kínálatot felvásárolták az érdeklődők…), érdemes mihamarabb beszerezni őket, mert az idén IS! kiváló zenei felhozatallal ünnepel a Sziget, a fesztivál, amelyet tavaly tartottak meg huszonötödik alkalommal. Mit tesznek a matematika furcsa turpisságai?! Hiszen éppen ebből következik, hogy bizony az idén huszonöt éves a rendezvény. ? Néhány név az idei felhozatalból: Clean Bandit, Blossoms, Fever Ray, Milky Chance, Wolf Alice, Lianne La Havas, Desiigner, King Gizzard & the Lizard Wizard, Asaf Avidan, Little Dragon, Cigarettes After Sex, JP Cooper, Gorgon City live, Goo Goo Dolls, Fink… Jubileumokból tehát nincs hiány mostanság! Tavaly, a rendezvény negyed évszázados jubileuma előtt tisztelegve újítottuk fel (és poroltuk le…), de ezzel együtt természetesen folytattuk is immár itt, helyben, a szabad, független közéleti fórumunk internetes oldalain a sorozatot, amely sok-sok átalakuláson és metamorfózison esett át nyomtatott megjelenése idején, de mindvégig kitartott az eredeti elképzelés mellett, hogy szabadon csapongva, hektikusan, s elsősorban élményszerűen elevenítse föl a Sziget Fesztivál történetét, illetve annak legfontosabb eseményeit. Az idei a sorrendben huszonhatodik fesztivál, a históriák tehát folytatódnak, az erények letisztulnak, és újabb élményeket generálnak…

 

„És az is boldog lehet, aki visszakapja elveszettnek hitt cuccait. Egy svájci kislánynak például a pénztárcája került meg, összes iratával, mintegy hetvenezer forinttal és némi svájci frankkal egyetemben. De a talált tárgyak osztályára leadtak más dolgokat is. Volt ott egy komplett utazótáska, voltak telefonok, ipodok és fényképezőgépek, leadtak kemping széket és fél pár fülbevalót is” – írta a Sziget szervezőiroda az idei fesztivált záró összefoglaló jellegű közleményében. Örök hála és megbecsülés a becsületes megtalálóknak!

 

Nem új találmány a fesztiváli házasságkötés: ez amolyan alkalmi dolog, egy hétre egybekelnek a szerelmesek, akik itt találnak egymásra, vagy akár olyanok is, akik már tartós kapcsolatban érkeznek a rendezvényre; a korábbi évek szürreális őrültségei közé tartozott, amikor valaki feleségül vette fesztiválsörét, vagy örök hűséget esküdött a hörcsögének, chilis babjának, illetőleg férjhez ment a vodkájához, plüssmacijához, az imádott férfi hajszálához, és így tovább. Az őrültségnek csak a képzelet szab határt! Számtalan marhaságot feljegyeztünk már az elmúlt években, némelyekről olykor talán írtunk is, de mindenképp nagyokat röhögtünk azon, hogy ki meddig merészkedett el a bomlás irányaiban. A fesztivál esküvői sátrában a kezdetek óta naponta tucatjával kötnek házasságot a látogatók, szóval nincs is ebben semmi meglepő. Ez is a buli része, poén, szórakozás. És nagyrészt szórakoztatás is, hiszen sok esetben a társaság legnagyobb örömére csinálnak magukból hülyét az extrém házasodók.
Az idén azonban sikerült rálicitálni minden korábbira: a Sziget eddigi történetében most először fordult elő, hogy valós, hús-vér „felkent” anyakönyvvezető előtt, igazi házasságot is kötöttek a fesztiválon. A Sziget korábbi, karácsonyi kívánság című akcióján jelentkezett ugyanis egy pár azzal a kéréssel, hogy ők ott és akkor szeretnének egybe kelni. Rendhagyó legénykéréssel kezdődött az egész: az ifjú ara kérte meg leendő férje kezét, és végül az idei Szigeten megtörtént a hivatalos egybekelés. A szervezők pedig egy örök bérletet adtak a párnak nászajándékba, hogy mindig meg tudják ünnepelni a helyszínen a házassági évfordulójukat.
Olyan esetet persze már mi magunk is feljegyeztünk korábban, amikor olyan pár kelt egybe a Sziget idejére időzített időpontban, amelyik ott ismerkedett meg néhány évvel korábban – mert nekik is fontos volt (ilyen szempontból is!) a rendezvény. Csak hát ők annyiban maradtak el ettől az idei történettől, hogy nem a fesztiválon mondták ki a boldogító igent… Vagy, ha nem is szigetes történet, de bemutattunk már a lapban olyan párt is, amelyik pedig az egybekelése után az EXIT-re ment nászútra – fesztiválozni!
Szóval, akárhogy legyen is: gratulálunk!

 

A Distillers a gyerekszülinapig

 

De nemcsak esküvőt, hanem igazi gyerekszülinapot is tartottak ebben az évben a rendezvényen. Csak, hogy szaporodjanak az ilyen családias események… Az A38 Hajó sátrában lépett fel az idei Sziget Fesztivál nulladik napján, viszonylag előnytelennek mondható délutáni időpontban az ausztrál születésű, de az Egyesült Államokban, a kaliforniai Palm Springsben élő Brody Dalle. Aki hallgatott már Distillerst vagy Spinnerette-t, tudja, kiről beszélünk. A Distillers 2006-ban oszlott fel, az egy évvel később alakult Spinnerette pedig nagyjából ott valamikor 2010 táján szüntette be működését, azóta pedig nem igazán tudni, hogy mi történik az együttessel. Lényegében persze semmi… Én azonban nem tudok arról, hogy hivatalosan valaha is bejelentették volna a feloszlásukat (és most is hiába kerestem erre vonatkozó adatokat az interneten…), de ha így volna, és bárki értesült ilyesmiről, tessék csak szépen kommentelni a világhálón, szívesen fogadom a pontosításokat és a hozzászólásokat… 2010-ben talán még létezett a zenekar. Hiszen abban az évben az Independent Music Awards-on elnyerték a legjobb pop-rock albumnak járó független zenei elismerést.
Brody Dalle aztán feltűnt különböző projektekben, de az együttes neve ezekben már nem szerepelt. Én némi túlzással innentől számítom a szólókarrierjét… S azért tűnhet ez túlzásnak, mert ő maga csak két évvel ezelőtt, 2012 novemberében jelentette be, hogy elkezdett a szólólemezén dolgozni. Diploid Love című önálló albuma – amelyik ingyenesen letölthető az internetről – azonban csak az idén áprilisban jelent meg. A köztes időt tehát, a Spinnerette eltűnésétől a Diploid Love megjelenéséig, Dalle összes vándorlásával, a különböző projektekben való szereplésével, próbálkozásaival és a vendégként való feltűnésével, szerintem nyugodtan mondhatjuk szólókarriernek is. Hiszen gyakran sokkal kevesebbel is dicsekednek emberek ugyanilyen címszó alatt…
Nos, hogy milyen zene ez… Valahol ott a punk-rock és az alternatív rockzene határmezsgyéjén kellene meghatároznunk, ha nagyon ragaszkodunk a műfaji skatulyákhoz, s azt hiszem, nem téved senki sem túl nagyot, ha valamelyik irányban elbillen az ítélőkészsége, ítélőképessége.
Nomármost, ha egy családban több zenész is van, akkor szerintem teljesen természetes az is, hogy igyekeznek úgy megszervezni az életüket, hogy egyszerre legyenek jelen, egyszerre lépjenek fel ugyanazon a fesztiválon. Sőt, talán még a menedzsmentjük is azonos. No jó, vagy ha nem teljesen azonos, de szinte bizonyos, hogy szorgos… vagyis szoros együttműködésben dolgoznak, és napi szinten egyeztetnek. Erre mérget mernék venni. Márpedig Brody Dalle a magánéletben Josh Homme felesége. Nem, ők nem a Sziget házasságkötő sátrában mondták ki a boldogító igent. Közös gyermeküknek, a 2011. augusztus 12-én született kisfiúnak, tehát a most hároméves Orrin Ryder Homme-nak pedig épp aznap volt a születésnapja, ezért ezt a jeles alkalmat a nagyszínpad backstage-ében ünnepelték meg. A Sziget szervezői egy tortával és egyéb ajándékokkal is készültek erre a jeles alkalomra. (A kisfiú egyébként már a zenész házaspár második gyermeke; az idősebb Camille Harley Joan Homme 2006. január 17-én született.) Az amerikai Queens of the Stone Age zenekar pedig – a kiváló családi egyeztetésnek köszönhetően – ugyancsak az idei Sziget Fesztivál nulladik napján lépett fel, de már esti időpontban, miután elfújták a tortán a gyertyát. Ők voltak aznap a nagyszínpad headliner sztárjai.

 

Isten éltessen sokáig, Orrin Ryder!

 

Josh Homme és legénysége nagyszerű, frenetikus koncertet rittyentett nekünk oda bele az óbudai Hajógyári-sziget forgatagába. (Lásd a Képes Ifi mai számának hátlapján!) Tavaly már hallottuk őket élőben játszani Sopronban, a VOLT Fesztiválon, és a párhuzam érdekessége, hogy a két fellépésük gyakorlatilag összehasonlíthatatlan. Sokan fanyalogtak is a magyar sajtóban a 2013-as koncertjük után, mondván, hogy egy szürke, erőtlen bulit tartottak, és nem is tudom már felidézni, mi mindent hordtak még össze… Ne higgyetek nekik, ha ilyesmit olvasnátok az interneten. NE! Az nyilvánvaló, hogy a két koncertre egészen más programot állítottak össze, de hát a zenekar hat albumáról van éppen miből válogatni… Nem is beszélve arról, hogy tavaly júniusban jelent meg az együttes …Like Clockwork című anyaga, tehát az egyfajta lemezbemutató is volt egyben, még ha nem is teljes egészében az. Alig egy hónappal később hallhattuk és láthattuk őket Sopronban, tehát akárhogy számoljam is, mindenképp az elsők között kellett lennünk. És mi történt? Ezek a zenészek gondoltak egy merészet! Bevállalták azt, hogy teljesen fények nélkül játsszák végig a koncertet, semmi light show, semmi tűzijáték, semmi látványosság – csak a zene van! Hűűű… ezt nagyon tisztelem bennük!
Az a zene pedig kiválóan működött! Tele energiákkal, szárnyalással, kemény és durva és mégis patikamérlegen pontosan kimért, visszafogott hangzásvilággal, vadsággal és eleganciával egyszerre. Amire csak a legnagyobbak képesek! A legszebb koncertélményeim között jegyzem azt az estét azóta is… (Előre is bocsánatot kérek hát, de ezt még sokáig fogom emlegetni!)

 

Irigylésre méltó alázattal

 

Nincsenek fények a színpadon… Mintha elment volna az áram. Csak a zenészeknek raktak le a színpadra ugyanolyan tompa kék lámpákat, amilyeneket a színházban is használnak a kulisszák mögött, hogy ne essenek hasra a színészek. De a színpadra már ne is világítsanak be, nehogy megzavarják az épp zajló előadást. „Ó, Szalamisz, mennyire gyűlölöm neved! Ó, Athén, emléked könnyeket csal szemembe!” – és így tovább… Most ugyanilyen kék égők segítették a zenészeket, hogy ne bukjanak orra a vezetékekben. A hátuk mögött kifeszített vászonra pedig a …Like Clockwork album arculatához igazított, ahhoz készült animációkat vetítettek. Josh Homme-ra és zenésztársaira tehát csak annyi fény jutott, amennyi ezekből a kék lámpákból (nagyjából a bokájukig…) és a kivetítésekből rájuk vetült. És így játszottak végig egy nagyszerű, lenyűgöző koncertet. Sok mindent el lehet mondani róla – akár fanyalogni is lehet –, de tették ezt irigylésre méltó alázattal.
Ha van valami, ami azonos volt a két koncertben (az előadók névsorán kívül…), hát épp ez az alázat az. Az idei szigetes fellépésük egész más volt, mondhatni, most egy hagyományos rockkoncertnek voltunk szem- és fültanúi. Nem lemezbemutató jelleggel, tehát a teljes eddig kiadott anyag esszenciáját válogatva össze, s talán a zenészek személyes kedvenceivel megtűzdelve. A Queens of the Stone Age-ről nehéz lenne azt mondani, hogy slágeresen… De mégis, minden zenekarnak megvannak azok a dalai, amelyeket a közönség a legjobban szeret, amolyan „kötelező darabok”, amelyeket sértődés nélkül nehéz is lenne kihagyni a programból. Ezek mindenképp slágerek, akármennyire irtózzunk is ettől a kifejezéstől. Ez volt tehát a zenekar másik arca…
Mivel abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az összes albumukat ismerem, biztosan tudom, hogy rejlik még abban az anyagban számtalan lehetőség ahhoz is, hogy még további néhány jellem- és arcvonásukat felmutassák nekünk a színpadról, persze, csak ha lesz még alkalmunk élőben látni őket.
Nem nagyon szeretek nyomtatott szövegben linkeket megadni, mert magam is tudom, hogy ezt így kínszenvedés begépelni, betűnként bepötyögni az újságból a böngészőbe, de van egyébként a YouTube-on egy kis összefoglaló az idei Sziget Fesztivál színes változatosságból/változatosságáról, akinek hát a türelme kiadja, javaslom veselkedjék neki a pötyörészésnek, mert igazán megéri: https://www.youtube.com/watch?v=VJyVb_MHZJE&list=PLRGLrixvgE7qqrfnXCmsP-CbUF2p9kd_4&index=3. Aki pedig mégis úgy érzi, hogy belepistulna ennek a begépelésébe, javaslom, használja a következő keresőszavakat: Friday @ Sziget 2014. Valamelyik megoldásnak mindenképp eredményre kell vezetnie…

A Sziget Fesztivál szervezői pedig néhány éve már igen nagy hangsúlyt fektetnek a Rubik kockára, vagy más nevén a bűvös kockára. A Lajcsi nélküli lagzi és az Alma együttes nélküli gyerekszülinap után pedig még egy ünneplés következett az idén, amelyik immár ez utóbbival állt összefüggésben: egy tízéves, magyar származású holland srác nyerte ugyanis a Rubik Sziget nevű programhelyszín kockakirakó versenyét. Az idén negyvenéves Rubik kocka és annak hetvenéves megalkotója előtt tisztelgő helyszínen több mint száz versenyző közül vitte el a fődíjat a kisfiú

 

(Folytatjuk)

Az írás nyomtatott változata megjelent a Képes Ifjúság 2014. október 1-i számában