Elérkezett az idő, amire fél éve vártam. A fél éves várakozás azonban nem pusztán a türelmetlenségemből fakadt. Arról van szó, hogy erre a fesztiválra kizárólag elővételben árulnak jegyet (kivételt képeznek ez alól az orfűi lakosok és a súlyos fogyatékkal élők, akik a fesztiválideje alatt telt ház esetén is vásárolhattak jegyet) és zsinórban az ötödik évben, az idén 11. alkalommal megszervezett fesztivál kezdete előtt is elkeltek a heti és napi bérletek, továbbá a kemping bérletek is.
Mutáns kemping
A Fishing On Orfű (továbbiakban: FOO) ideje alatt Pécsről fesztiválbuszok közlekednek Orfűre két, két és fél óránként. A FOO-nek két kemping területe van. Az egyik közvetlenül a fesztivál területén van, utcanevekkel (Pál Utca, Üllői Út, Heaven Street és Isten Háta Mögött düllő) és számokkal ellátott kemping. A jegyeket decemberben kezdték el árusítani, és már januárban elfogyott az összes ide szóló sátorhely bérlet. A másik neve Mutáns kemping. Ez szintén a fesztivál bejáratán belül helyezkedik el, azonban ez egy külön kemping terület. Itt nincsenek utcanevek, csak sárga jelölőszalagokkal elkerített hatalmas területek egy keleti domboldalon, mintegy öt perc sétára a fesztiváltól. Hogy miért Mutáns a neve? Azt hiszem, az az enyhe, ugyanakkor reverzibilis arceltorzulás miatt, amit a kora reggeli napsugarak képesek kiváltani a még aludni vágyó táborozókon. Mert itt bizony csak elvétve található egy-egy facsoportosulás.
SZERDA – Fejzsibogás, mint fontos transzállapot
A bejárat előtt ijesztően hosszú sor kígyózott. Ahogy leszálltam a buszról, egy kedves kecskeméti ismerősömmel és társaival találkoztam. Röpke egy óra alatt a bejárathoz értünk, ahol megtörtént a jegyváltás és a szúró-bökő-döfő eszközök nemlétének bizonygatása. A Mutáns kempingben még sikerült hűvös helyet találnom. Miután letusoltam, majd leettem a frissen magamra vett ruhát egy sajtos-tejfölös lángossal, felfedező útra indultam. A Fonó Borfaluban már dübörögtette a ritmust a Fanfara Complexa.
Fanfara Complexa, a Fonó Borfalu színpadán
Szívmelengető látvány fogadott: az emberek a színpad előtt ültek a fűben, így élvezték a vidám dallamokat, melyeket a zenekar produkált. Magam is letelepedtem a rövidre nyírt fűbe. Enyhe, rövid életű aggodalom töltött el, hogy „vajon sikerülni fog-e így alkoholfogyasztás nélkül ráhangolódnom a fesztiválozásra?” – ám ebben a pillanatban elkezdték húzni azt a nótát, amit otthon legtöbbször meghallgattam. Majd egy másikat, amit szintén kedvelek. Ekkor öntötte el a fejemet az a kellemes zsibogás, ami koncentrikus körökben a fejtetőm felé haladva a fejem búbján ért véget. Megnyugodtam, innentől ez már fesztiválállapot. A koncert után elővettem a jegyzetfüzetem. Ekkor két férfi sétált oda hozzám, vicces és jó kedélyű, kedves emberek. Egyikük, mint kiderült, költő. Felolvasta egy költeményét, amit az engedelmével itt meg is jeleníthetek. S minthogy a Fonó Borfaluban ismerkedtünk meg, így a Bor című versét adta elő. Tehát a címe: Bor. Írta: Plesznivy Károly.
Szánalom felhő takar. Míg felnő az avarból az a bornak való nyaktörő ital,
Ami kimar hamar, és az idő szavalássá erjedő
Szemcséi tekergőznek bennem s levetkőzik a jellem. Amivé facsart az élet éle. Ami életté lett, mámorált. S bár javult a morál mégis opálos az üveg, gyújtsd be hát a türelemfüvet.
Hadd füstöljön tova, a világnak bora.
Még néhány percnyi barátkozás, s megvettem az irányt a nagyszínpad felé, ahol a Pannonia Allstars Ska Orchestra zenéjére már javában tombolt a nagyérdemű. Az idei fesztiválon a két nagyszínpad nevét a fesztiválozók dönthették el. Egy szavazást indítottak a szervezők a Facebookon. Az emberek hozzászólásban írhattak védett állatfaj neveket, és a két legtöbb lájkot kapó állatról nevezték el a két nagyszínpadot. Így lett az egyik Tiszavirág, a másik Tasmán Ördög nagyszínpad. Átnéztem a Misina sátorba, aminek rövid idő alatt sikerült felfedeznem a varázsát. A padlózat fából volt, s ahogy a basszus lüktetett, és az emberek ezen ritmusra „lépkedtek”, a padló ritmusos rezgése miatt egyszerűen kibírhatatlan volt mozdulatlanul állni. Frenk zenélt.
Müller Péter Sziámi, a Misina sátorban
A PMFC színpadnál elhelyezett autógumikból alkotott fotelekben ülve hallgattam a Dope Calypso-t, amit csak valami furcsa bulizós zeneként tudok jellemezni. A Tiszavirág nagyszínpadon eközben az Intim Torna Illegál már elkezdte a zenélést. A Hipnotizőr király című dal kezdőakkordjainak hallatán táncolólépésekben szaladni kezdtem. Hatalmas ugráló tömeg tárult a szemem elé. Mesésnek éltem meg a hegyi völgyben eképp megnyilvánuló örömpillanatokat. Később Müller Péter Sziámi and Friends koncerten találtam magam.
Megfeledkeztem az összes többi koncertről, s arra gondoltam, ha csak ezt az egy koncertet láthattam volna egész nap, akkor is megérte volna itt lennem. Eközben Sziámi barátja épp ezt énekelte: nem Isten az, aki élni küld, és nem Ördög az, aki élni hagy. Az első Fishing Tehetségkutató zenekar kategóriás 1. helyezettjének, a Seven Seconds In The Future-nak sikerült hatalmas bulit csapnia. A közönség határozottan lelkesen és nagy létszámban fogadta őket.
Mivel Vad Fruttik koncert következett, úgy döntöttem, mégiscsak megkóstolok valamilyen bort.
Vad Fruttik, a Tiszavirág nagyszínpadon
Borlaikusként nem húztam az időt mímelt válogatással, vagy ha így tetszik, megbíztam a szervezőkben, hogy valóban 14 zseniális pincészetnek biztosítottak helyet az idei Borfaluban. A Vylyan Szőlőbirtok és Pincészet fakuckóját szúrtam ki (akiről mint később megtudtam, 2008-ban az ,,ÉV PINCÉSZETE Magyarországon” díjat nyerte el), de csak azért, mert itt távolról is láttam, hogy van repohár. Szóval, egy szép zöld repohárba töltettem egy deci 2014-es Ördög Cuviéet. Arra gondoltam, az ördög vigye el azt a bánatot, amit ez a koncert újra előhoz majd belőlem, de amit ennek ellenére örömmel fogok megélni és kiadni magamból. Az énekes koordináló szövegeit nem tudtam hova tenni – vagy rettenet fura humora van, vagy nagyon pimasz napja volt. De az éneke áttarolt a lelkemen, s egy pillanatra úgy éreztem, nem is én döntöm el mikor kortyolok a boromból, hanem maga Likó Marcell szavai irányítják a kezemet. Előadott egy elképesztő dalt Istenről és a vele kapcsolatos dilemmáiról – lám, így találkozott össze bennem a szavaiban utazó Isten a poharamból magamba juttatott Ördöggel. A Lehetek én is című dalnál a közönség felemelt kezekkel ugrált – úgy nézett ki ez, mintha egy nagy tengerirózsát mozgattak volna a tenger haragos hullámai.
Ingért indultam, ám amikor bedőltem a sátoromba, hitegetve magam a „csak egy kicsit megpihizek” hazugsággal, hamar elaludtam. Egy órakor felébredtem – tudat alatt tudhattam, milyen súlyos bűntudattal ébredtem volna reggel, ha a Tudósok koncertet is elszalasztom. Ebből a félelemből merítve energiát, ott teremtem a Misina sátorban. Mintha hirtelen egy szürreális zenekomédiába csöppentem volna. Képtelen voltam komoly lenni, a koncertet végigmosolyogtam – te komolyan tudnád venni, ha olyasmit hallanál a színpadról, hogy ,,azért nincs béke, mert te nem kapod be”? Az estét Volkova Sisters koncerttel koronáztam. Ezt a bandát jónéhány éve ismerem, és azon kevés női énekessel rendelkező együttesek közé tartoznak, akiket igazán szeretek. Berger Dalmának hátborzongatóan szép hangja van. Alvás előtt egy levendulás-túróhabos palacsintával oltottam étvágyam a Crepezilla jóvoltából – elképesztő finom, próbáljátok ki!
(Folyt. köv.)
Bárány Dóra
