„Azzal vádolnak bennünket, hogy […] szerbeket gyilkolunk, hogy megvalósítsuk politikai céljainkat. Nincs az az orvos, aki segíthetne azon, aki ilyeneket mond. Saját államukat vádolják azzal, hogy a saját embereit öli? Hol volt erre példa valaha is?“ – kérdezte [Aleksandar Vučić szerb] államfő a sajtónak nyilatkozva.
A hatalom fénye nyilván elhomlyosítja a rossz emlékeket, segítsünk hát felidézni:
- Ivan Stambolić
- Slavko Ćuruvija
- Zoran Đinđić
Soroljuk tovább?
Ha a harmadik esetre az államfő azt mondaná, hogy a miniszterelnököt nem az állam – csak éppen az államot kiszolgáló gyilkosok – tették el láb alól, akkor részletezzük az első két ügyet:
Ivan Stambolićot, a Szerb Szocialista Köztársaság elnökségének volt elnökét, aki a pártban Slobodan Milošević mentora volt – bíróságilag bizonyítottan – mentoráltjának, az éppen hivatalban lévő elnöknek, Miloševićnek az utasítására gyilkolták meg, mindössze három évvel azután, hogy Stambolić lemondott az akkor még csak pártelnök Milošević nyomására…
… akinek az elnöksége alatt viszont Aleksandar Vučić később tájékoztatásügyi miniszter lett, akinek sajtóminiszterkedése alatt viszont – szintén állami szálakon keresztül, ami az évek óta folyó bírósági tárgyalás során is kiderült – meggyilkolták Slavko Ćuruvija újságírót, aki többek között az Evropljanin című, ma már nemlétező lap tulajdonosa volt.
Pedig milyen jól jönne most egy ilyen újság az állítólag Európába igyekvő államfőnek!
De fogadjuk el, hogy Vučić megbánta bűneit, vagy legalábbis bevallotta egyik-másik politikai hibáját (valóban mondott ilyet!) – és ez szép dolog. Az is szép, hogy meg akarja oldani a „koszovói csomót”, sőt az is méltányolható, hogy attól tart, két nagy elődjének a sorsára juthat, ha ezt az utóbbit óvatlanul teszi.
Csakhogy attól még a halottak nem támadnak fel, és az újabb hazugságok nem válnak igazsággá.
Nyitóképünkön: Slavko Ćuruvija, Zoran Đinđić, Ivan Stambolić és Aleksandar Vučić (Archív felvételek)
HELYREIGAZÍTÁS: Kommentárunk első változatában Slavko Ćuruvija három említése közül a másodikban tévedésből a Vojislav keresztnevet használtuk. Olvasóink elnézését kérjük.
