A 31 éves magyarkanizsai kétgyermekes anyukánál, Mazák Gabriellánál a tavalyi év végén mellrákot diagnosztizáltak. Az édesanya 2017 októberében adott életet második gyermekének a zentai kórházban, majd ezt követően néhány hét múlva arra lett figyelmes, hogy egy csomó van a mellében, amelyet nem tud kimasszírozni.
A legközelebbi alkalommal, amikor a szülés utáni ellenőrzésre sor került, megmutatta orvosának, aki ultrahangot írt elő, amelyen tisztán látszott, hogy ez bizony egy daganat. Ez után januárban ugyan megműtötték, és bár a daganat nem volt áttétes, mégis rosszindulatúnak bizonyult. Jelenleg a zentai kórházban kap kemoterápiás kezelést. Ám annak ellenére, hogy lassan a kezelés végéhez ér, a folyamatnak ettől függetlenül még messze nem lesz vége, ugyanis ezt követően be kell feküdnie a kamenicai kórházba, ahol előreláthatóan nagyjából hat hetet kell majd eltöltenie, ezenfelül pedig különböző szakorvosi vizsgálatokon kell átesnie.
Cvetković Andrea szülésznő a munkahelyén, azaz a zentai kórházban hallott az esetről. Ezt követően ösztönösen tört fel benne a segíteni vágyás, annál is inkább, hogy már gyermekkora óta ismeri Mazák Gabriellát, akinek első gyermeke Andrea segítségével született meg. Velük beszélgettem hát a kialakult helyzetről.
Andrea, mi késztetett arra, hogy segíts Gabriellán, mégpedig úgy, hogy a használt ruháidat értékesíted az egyik legismertebb közösségi felület bizonyos csoportjaiban?
– Az ezekben a csoportokban értékesítésre került használt ruháim árát mindig is jótékonykodási célokra használtam fel. Így nem volt kérdés, hogy jelen esetben is így teszek majd. A sok kicsi nagyra megy elven működőképes a jótékonykodás és a segítségnyújtás. És ahogy anyává válik az ember, teljesen kicserélődik, előbb esik meg a szíve bizonyos dolgokon, szituációkon, ennek okáért bennem is teljesen egyértelmű volt az érzés, a segítségnyújtás érzése Gabriella irányába. Az már csak egy plusz volt, hogy gyermekkorom óta ismertem látásból.
Van valami, ami miatt különlegesebbnek tartod az ő történetét?
– Egyetlenegy súlyos, esetleg gyógyíthatatlan betegség – sok esetben, mint ahogyan ebben is, gondoljunk csak a rákra – sem érkezik jókor, sőt, az lenne a legjobb, ha ilyesmikre sor sem kerülne. Ám Gabriella esete azért is fokozottan megható a számomra, mert nála a mellrákra közvetlen a második gyermeke megszületése után derült fény. Borzasztó még elképzelni is, hogy a szoptatást, a sétákat, a játékot és a nevelgetést felváltja egy műtét, a kemoterápiák, a sugárkezelések és a kórházba járások sorozata. És ha összefogással képesek vagyunk megoldani egy problémát, akkor azt gondolom, hogy kötelességünk megpróbálni ezt.
Gabriella, te hogyan élted meg azt a pillanatot, amikor szembesítettek a diagnózissal?
– Természetesen, míg tartottak a vizsgálatok, igyekeztem kemény maradni, aztán, amikor már biztossá vált, hogy mellrákom van, teljesen összetörtem, egyvégben csak zokogtam. Nem hittem el, hogy mindez velem történik. Az első, ami eszembe jutott, az volt, hogy meg fogok halni, ezt követően pedig azon gondolkodtam, hogy vajon akkor mi lesz a gyermekeimmel? Napokig negatívan és végtelenül elkeseredve álltam a helyzet előtt. Aztán a családom, barátaim és ismerőseim biztatására összeszedtem magam, és elkezdtem próbálkozni a pozitív gondolatok bevonzásával. Eldöntöttem, hogy végigcsinálom a nehéz, rögös és veszélyekkel teli terápiás folyamatot annak érdekében, hogy meggyógyuljak, és hogy a gyermekeim mellett tudjak lenni, hisz ha másnak nem is, de nekik rám még nagyon, de nagyon sokáig szükségük lesz.
Andrea gyűjtési akcióját követően, amelyet a közösségi média felületén indított el, érkeztek felajánlások, támogatások?
– Igen, nagy örömömre szolgált megtapasztalni azt, hogy sok jó ember van, akik hajlandóak segíteni. Egyesek nem közvetlenül nekem, hanem Andreának jelezték, hogy támogatnának, majd Andreán keresztül jutottak el hozzám ezek az adományok, gondolok itt élelmiszerre, pénzre, nem beszélve arról, hogy az újszülött gyermekemnek még pelenka és táp is érkezett.
Ám miután felkerestél, és megjelentettél egy rövid írást a Szabad Magyar Szó honlapján a történetemről, amelyben feltüntetted a telefonszámomat és a folyószámlaszámomat, még többen nyújtottak segítséget a számunkra. Mi egy egyszerű család vagyunk két gyermekkel, a férjem rengeteget dolgozik, ezenfelül pedig igen sokat munkát vállal másodállásban is. Viszont ezek a felajánlások egyszerűbbé és könnyebbé teszik a gyógyulásom folyamatát, hiszen önerőből nehezen menne az említett családi helyzetünkre való tekintettel a kezeléseim kivitelezése. Köztudott tény, hogy nem egyszerű itthon megélni, mindenki kerülhet bajba, és mindenkivel megtörténhet ilyesmi bármikor. Szívmelengető, és iszonyatosan hálás vagyok, hogy ennek ellenére tényleg sokan vannak, akik veszik a fáradságot, olvasnak rólam, bejelölnek, gondolnak rám, írnak nekem és segítenek. Köszönöm!
Hogyan segíthet?
Amennyiben segíteni kíván a fiatal anyukán, tegye ezt meg személyesen Magyarkanizsán, a Topolska 10-es szám alatt, illetve küldhet pénzt postai úton az alábbi telefonszámra: 063753-97-96 (ebben az esetben a személyi igazolványban szereplő név bediktálása kötelező, amely szerbül Mazak Gabriela). Ha külföldről szeretne utalni, akkor a következő adatokra lesz szüksége:
RS35325934170220248026
Gabriela Mazak
Topolska 010, Kanjiža, Serbia, swift code: OTPVRS22
A cikk a Családi Kör július 5-ei számában jelent meg.
