Richard Milhous Nixon, az Egyesült Államok 37. elnöke 1974. augusztus 9-én délben – előző esti lemondó nyilatkozatával összhangban – örökre távozott a Fehér Házból.
Az elnök ellen akkor már két éve folyt a vizsgálat a hírhedt Watergate-botrány megszervezése, illetve saját bűnrészességének elkendőzése ügyében. Ahhoz képest a Trump-kampány Oroszországgal való összejátszását felderíteni hivatott vizsgálat csak 15 hónapja tart, annak ellenére, hogy Donald Trump és közvetlen munkatársai mindent megtesznek, hogy bázisukkal elhitessék: a nyomozás illegális és túl hosszúra nyúlt.
Nixon bűnösségét saját pártja is belátta, ezért egy republikánus kongresszusi küldöttség tájékoztatta őt lemondása előtt néhány nappal, hogy nincs kiút: ha nem távozik saját döntése alapján, megindítják a leváltási eljárást (impeachment), és meg is lesz a többség az eltávolításához.
Nixon az utolsó pillanatig bizonygatta, hogy ártatlan és hogy a vizsgálat egy politikai hajsza – de egyik érve sem volt igaz. Ő és stábja tudott arról, hogy volt CIA-ügynökök 1972 nyarán betörtek a Demokrata Párt választási központjába. Nixon furcsa, paranoid természete következtében beszereltetett a Fehér Házba egy minden beszélgetést titokban rögzítő rendszert, és amikor ez kiderült, a Kongresszus követelte a hangszalagok átadását – amelyek bizonyították az elnök és környezetének bűnrészességét, az összeesküvést.
A botrányt a fővárosi napilap, a Washington Post leplezte le, és a Szövetségi Nyomozó iroda igazgatóhelyettesének annak idején szigorúan bizalmas segítségével ki is derítette az összefüggéseket. Ez vezetett Nixon lemondásához, annak ellenére, hogy az elnök akkor (is) megkísérelte a nyomozókat elhallgattatni és kirúgni.
Nem csoda, hogy Trump is retteg az FBI-tól…
