Valahol a Tisza partján,
nedves lehelettel ajkamon,
képeslapokat írok,
sűrű hegyvidékről, csodálatos
vízesésekről készült képeket
küldözgetek a nagyvilágba,
s a Római Birodalom intim emlékeit,
tarifák, ármányok, árulások, apróságok,
mellesleg bólé a pohárban,
a sör csapra verve,
régi barátom rajzait küldözgetem,
bár ő elhunyt a kilencvenes évek elején…
munkáit pedig az emlékére
képeslapra nyomtattuk…
s egyre idegesebben állok a postán a sorban…
vetkőzz le, kérlek, beszélnünk kell,
a bugyit is, mert fontos dologról van szó…
már képtelen vagyok szólni…
a legjobb képességeimet veszítem el
furcsa szavakat mormolok
aranyos kis dalocskákat énekelve
de tanulságos, hazafias verseket szavalok
anélkül, hogy mozogna a szám…
hallod ezt?
mint egy üres parazita,
emlékek az üres papíron,
szűzen a politikai énekben
érintéssel zabolázlak meg
az emberiség legnagyobb talányát
fürkészve
hallod ennek a képeslapra
nyomtatott arcnak a hangját a sikátorból,
a forgalommal szemben?
