Négy nappal 82. születésnapja előtt, augusztus 25-én, arizonai otthonában elhunyt John McCain konzervatív republikánus szenátor, 2008-as elnökjelölt, egykori haditengerészeti pilóta és (öt és fél évig) vietnami hadifogoly. McCaint egy évvel korábban diagnosztizálták agyrákkal és december óta nem vett részt a Szenátus munkájában, amelynek (négyéves képviselőházi munka után) 31 éven keresztül volt tagja.
John McCain apja és nagyapja is tengernagyi rangban vonult nyugállományba. A szenátor apja tengeralattjáró-parancsnokként harcolt a második világháborúban, majd 1968-ban az amerikai csendes-óceáni flotta parancsnoka lett, és egyben a Vietnamban harcoló amerikai erők főparancsnoka. A Hanoi felett lelőtt pilótafiát az észak-vietnami kormány ekkor szabadon akarta engedni, de a hadifogoly százados elutasította a kivételezést, ezért tovább kínozták.
Politikusként McCaint a Republikánus Párt „szabadúszójaként” tartották számon, akit szinte soha nem a pártérdek, hanem saját meggyőződése vezetett. Így került sor arra, hogy Donald Trump elnöksége alatt többször is döntő szavazatával ellenállt a Trump által követelt törvényeknek – például a Barack Obama idejében elfogadott egészségbiztosítási reform eltörlésének.
Trump már a 2015-16-os elnöki kampánya során többször lekicsinyelte McCaint, mondván, hogy nem tartja hősnek azokat, akik hadifogságba kerültek. Akkor sokan azt hitték, hogy a közfelfogással szembemenő kijelentés Trump bukásához vezethet, de nem így történt.
Még 80 évesen is elment a Balkánt megérteni: John McCain Aleksandar Vučićtyal tárgyal 2017 áprilisában egy három állomásos balkáni túra alatt (Fotó: Beta)
Korábban McCain eleinte ódzkodott az USA balkáni szerepétől, de 1995-ben már támogatta Bill Clinton döntését, amivel kikényszerítették a daytoni béketárgyalásokat, majd a boszniai háború befejezését. 1999-ben szintén támogatta a NATO koszovói beavatkozását Slobodan Milošević háborús politikájának feltartóztatása érdekében. A szenátor legutóbb 2017-ben járt a Balkánon, aminek nyomán felszólította Trump elnököt az Egyesült Államok aktívabb jelenlétére a különösen Szerbiában növekvő orosz befolyás ellensúlyozása végett.
Emlékezetes marad az a 2014-es szenátusi kijelentése is, amikor az Obama második budapesti nagykövetének kinevezéséről szóló vitában, a jelölt tapasztalatlansága felett lamentálva ezt mondta:
„Nem vagyok a politikai kinevezések ellen, értem én a politikai játszmát. De itt egy olyan országról van szó, amely közel áll ahhoz, hogy átengedje szuverenitását egy neofasiszta diktátornak, [aki] lefekszik Vlagyimir Putyinnak – mi meg éppen a Bátrak és szépek [tévés szappanopera] producerét küldenénk oda nagykövetnek.”
Mivel a leírt mondat alapján nem volt világos, hogy kire vonatkozott a „neofasiszta diktátor” jellemzés (Orbánra, vagy Putyinra), ezért a sajtó rákérdezett, mire McCain irodája Orbánt jelölte meg a leírás tárgyaként.
Ez a külpolitikai megfigyelő ismételten elemezve a kijelentés vidseofelvételét, továbbra is úgy véli, hogy McCain lélegzetvételnyi szünettel azt érzékeltette, hogy az „átengedje szuverenitását” és a „lefekszik Vlagyimir Putyinnak” kitétel alanya egy és ugyanaz (Magyarország), hogy a kéttagú sorolás kumulatív volt, nem pedig értelmező jellegű. Vagyis, hogy a neofasiszta diktátort McCain Putyinra értette.
Ami viszont történelmi szempontból nézve tökéletesen mindegy. McCain úgy vonult be az amerikai történelembe, mint aki – szigorúan konzervatív, antikommunista, hazafias hevületű, a globális amerikai vezető szerepet alapértéknek tekintő – elvszerű fellépései során soha nem pártját, hanem az országot állította az első helyre.
És aki akkor is meg tudott maradni a tisztességes közbeszéd és az emberi méltóság védelmének pártján, amikor körülötte oly sokan mások a becsmérlés és mocskolódás útját választották politikai haszonszerzés érdekében.
Ennek a legszebb példája az volt, amikor a 2008-as kampány alatt egy lakossági fórumon egy középkorú hölgy azt mondta Obamáról, hogy „nem hihet neki, hogy, Obama nem, izé,hogy Obama egy arab”. John McCain félbeszakította a szélsőséges, mocskolódó propagandának felülő hölgyet és azt mondta:
„Nem, asszonyom. Ő egy tisztességes családszerető ember és állampolgár, akivel én ugyan nem értek egyet alapvető kérdésekben, és éppen erről szól a kampány. [Obama] nem arab.”
John McCainnek voltak súlyos politikai tévedései, de a tisztességet soha nem adta fel. Nyugodjon békében!
