Isteneknek párja az én szememben,
átellenben az ki tevéled ülhet
és közelről hallja varázslatos han-
god dalolását
s édesen csengő kacagásodat, mely
keblem mélyén összeszorítja szívem;
tégedet pillantva remegve csuklik,
elful a hangom,
nyelvem bénul hirtelenűl, a gyenge
bőrömön futkároz a perzselő tűz,
két szemem borítja homály, zsibongás
zúg a fülemben;
izzadás önt, minden izébe reszket
testem, oly színt váltok, akár a zöld fű,
megzavarni látszik az esztelen vágy:
meghalok érted.
Kolos Marcell fordítása
