Sötét éjszaka volt, vagy holdfényes
talán, nem emlékszem már: csikló
villant, s táncot járt az árny.
A helyszín ismeretlen (lehet, hogy
épp szobám), az eredmény viszont
igen: teljesült a vágy. Útra keltem:
mily ismeretlen tájék! Leskelődnél?
Orrod tőle fokhagymás! Hepehupa
nem volt, csak mint cső, egyenesre
kalapált csiga: nagyokat nyelt a lágy.
Mondták várjak: egy hét és néhány
nap. Hónapot vártam, s így szólt a vak:
tizennyolcadik éve, hogy semmit se látok,
otthagytak a poroláson. Ledőlt az árny,
s zárult a lágy. Meglesni sikerült: szegény tatár!
