Tegnap szinte minden médium beszámolt a Tóthfaluban bekövetkezett szerencsétlenségről. Sajnos, nálunk, Oromhegyesen jóval hamarabb hallottunk az esetről, mivel mindkét áldozat a falunkban élt. Az olvasóknak tudniuk kell, hogy az oromhegyesi Szent Mihály Főangyal római katolikus templom búcsúját a Mihály naphoz (vagyis a szerencsétlenség napjához) legközelebb eső vasárnap tartják, így hát érthető, az önfeledt ünneplés helyett mind az érintett családok, mind pedig a rokonság gyászba borultak.
Tragédia Tóthfaluban: Két motor ütközött egymásnak, mindkettő vezetője meghalt
Súlyos közúti szerencsétlenség történt a Magyarkanizsa községben lévő Tóthfaluban, a Tóth József utcában két motorkerékpár ütközött egymásnak – közölte a Blic. Az egyik járművet a 23 éves Szloboda Lóránt, a másikat a 17 éves Csikós Kristóf vezette, a balesetben mindkét férfi a helyszínen életét vesztette.
Nem véletlenül írtam címnek a szubjektív szót, hiszen a tragikusan elhunyt fiatalok szülei a kedvenc tanítványaim közé tartoztak, emellett egyikük édesapjának osztályfőnöke is voltam. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy számomra se legyen felhőtlen a vasárnap, hiszen leginkább az foglalkoztatott, a médiában megjelent szűkszavú hírek milyen valóságot takarnak. Sok emberrel beszéltem mire körvonalazódott az esemény legvalószínűbb lejátszódása ezt kísérlem meg most összefoglalni.
Csikós Kristóf
Mindkét fiú, valamint több falubeli egyik közös ismerősük szülinapi bulijára volt hivatalos. Volt, aki gépkocsival, akadt olyan is, aki traktoron, no meg motoron érkezett az érintett nagykorúságának megünneplésére, ennek része lett az is, hogy valamivel éjfél előtt motoros bemutatóval is kedveskedni akartak. Az egyik motoros a Tót József utcából, a másik pedig a Május 1. utcából indulva szerette volna megmutatni tudását, azonban egy tragikus véletlennek köszönhetően a két jármű az útkereszteződésben találkozott össze, mégpedig nagy sebességgel. Az eredmény ismert, a motorok összeütközésének mindketten áldozatai lettek. Ami talán a legborzasztóbb, az összegyűltek szinte mindegyikének szeme láttára játszódott le a tragédia. Nem mélyedek bele abba, hogy alkoholos állapotban voltak vagy sem, hibázott egyikük, esetleg mindkettejük vagy sem, esetünkben erről majd a hivatalos vizsgálat fog szólni.
Megjelent a híradásokban, hogy egyik motor sem volt bejegyezve (regisztrálva), ami igencsak megtévesztő, hiszen ezeket a járműnek is nevezhető eszközöket nem lehet bejegyeztetni, hiszen kizárólag sportolásra alkalmas motorokról van szó. Ebből pedig az következik, tilos közutakon használni, egyedül – más járművekkel történő elszállítást követően – csak megfelelő sportpályán lehet velük motorozni. (FRISSÍTÉS: A két fiú motorja enduro típusú terepmotor volt, így mindkettőt lehetett volna regisztrálni, azonban ez nem történt meg egyik – Suzuki DRZ400-E és Husaberg FE400 – esetében sem).
Nem kívánok senkit hibáztatni, azonban óhatatlanul felvetődik sok kérdés:
- 1) Tudták-e a fiatalok (illetve a többi, hasonló motorral rendelkező fiú és lány), milyen szabályok vonatkoznak az ilyen járművek használatára?
- 2) Kinek a feladata lenne a versenymotorokkal kapcsolatos felvilágosítói munka?
- 3) Vajon a rend (éber?) őrei hol vannak akkor, amikor ez ilyen motorokkal – nemcsak Oromhegyesen vagy Tóthfaluban – a motorosok rendszeresen bemutatókat tartanak önmaguknak, illetve versengenek a közutakon, a települések utcáin stb.?
- 4) Létezik-e nálunk olyan szolgálat (mondjuk pszichológusok), amely segít az ilyen és hasonló szerencsétlenségek feldolgozásában az életben maradottaknak, esetleg a szemtanúknak?
Szloboda Lóránt
A szülői felelősséget most megkerülöm, hiszen egyik család sem tehet arról, hogy a családfő kénytelen volt külföldre távozni (vagy egyedül, esetleg a család más tagjaival együtt), mert itthon képtelen volt biztosítani a család életéhez szükséges anyagi javakat. Ráadásul mindkét fiatal (igaz, egyikük épphogy) nagykorú is volt.
A végére maradt a leghálátlanabb feladat. Elbúcsúzni két fiataltól, akiknek egyik pillanatról a másikra kettétört az életük. Talán a legegyszerűbb, ha csak annyit mondok: Találják meg a lelki nyugalmukat, mert én (mi) örökre emlékezni fogok/fogunk rájuk! A családok és a rokonok pedig fogadják legőszintébb részvétemet, egy biztos, reám számíthatnak, ha kell a segítség a történtek feldolgozásához, illetve bármely más probléma megoldásához!
Kristóf és Lóri! Béke poraitokra!
Nyitóképünk illusztráció
