és nem ismerlek téged sem
nem rám vallanak a fegyverek
nem játszom én a vagányt
mi lesz majd, mi a jóhoz elvezet?
miben lesz majd maradásom,
vajon miről szól a tervezet?
mit kérhetnek számon rajtam,
ha majd beverik a képemet?
kire bízzam borongásom,
kiben leljek társra én?
szemem gúvad iszonyában
fordulatom tengelyén
én nem ismerek katonákat
és nem ismerek hősöket
nem találok menedéket
menteni a bőrömet
megbánásra nincs idő
nem mérlegel senki más
a haza szolgál tégedet
és a haza ebben nem hibás
hibákból épül lajstromod
hibákban vész minden el
hibás lényed kamatlábán
csak hibákban létezel
nem ismered az ismeretlent
és ő sem ismer tégedet
nem tudja, hogy milyen vagy
nem is sejti, mi lehetsz
és nincs benne irgalom
menekvést ő nem ismer
kedvére rángat bárhová
nem kérdez és nem érvel
csőre töltve feszegeti érveit
és parancsszavát tiszteled,
tudnod kell, hogy ki az úr,
ha ajkad széle felreped
feszítővasak feszítenek
a vállukon ott a pánt
férfias izmok gyülekeznek
faragják a katonát
többek voltak egyaránt
többek lehettek volna még
többségükben emberek
s mindegyikük mást remélt
nem ismernek életet
de megismerik csakhamar
megváltják a bérletet,
ó, átkozott légy, tiszti kar!
