Köszönetel és tisztelettel Vladimir Nabokovnak
(ó, mily sunyítva kell rejtegetni)
kettesben egy vízbefúlt utas reszkető gyermekével,
vörösbarna hónaljának látomása,
karcsú, meztelen karját belém mártva,
hétköznapi szőkeséged, s szőke szemérmed pihéi,
gyermeklányi törékeny álomlátásaim
(rigolyám már ébren)
piciny bokád, s az a térd,
érintetlen márványselymes bőrével
mellednek alacsony kezdete, bimbód közepe
(ó, mily sunyítva kell rejtegetni)
tükör előtt vetkőző nimfácskának tűnt,
csiklócskádnak újabb tapasztalat,
imádó merevséggel áldalak, apró nyelved csókját,
hogy teljes sebességgel száguldjak a magányos kielégülés felé.
A versben részleteket használtam fel Békés Pál Lolita-fordításából
