hosszú ideje már,
hogy egy nyílvessző, mely nappal utazott ugyan, mégis éjjel talált el,
s immár vele élve kérdem én,
mennyi időt és távolságot kell még leküzdened,
hogy megtalálj,
s mint a vesszőt az íjban, megfeszíts, halálom,
hosszú ideje már
egy éjszaka rád várakozik bennem,
hogy a nyílvesszőt kitépjed,
hisz már buja gyökérzetet eresztett,
lombozatát fennkölten terjesztette szét,
egy költöző madár
hangszálainak ágára száll,
s azt dúdolja bennem, hogy tavaszodik már,
tavaszodik már…
Szabó Palócz Attila fordítása
