Egy élet munkája veszett oda

Október másodikán a déli órákban kigyulladt és teljesen leégett a szabadkai Dusnoki család házának felső szintje. Értékeik túlnyomó része a tűz martalékává vált, az oltás miatt keletkezett árvíz pedig az épület földszintjét tette lakhatatlanná. Amikor a ház kigyulladt, a családfő, Dusnoki Tamás éppen otthon volt, és megpróbálta eloltani a tüzet, azonban a hő és a füst miatt olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy kórházba került.

Rövid időn belül összefogtak a munkatársak, barátok és a sajtó, hogy segítsenek a bajba jutott családon. A segítség szándékával látogatott el a helyszínre a Családi Kör szerkesztősége is. Évával (a nyitóképen), Dusnoki Tamás feleségével és unokaöccsükkel, Borisszal beszélgettünk.

– A munkahelyemen tartózkodtam, amikor kiütött a tűz, a férjem itthon volt. Furcsa zajt hallott fent az emeleten, ahová rögtön fel is szaladt. Abban a pillanatban leesett a redőny, és, habár fényes nappal volt, valószínűleg a korom miatt bent teljes volt a sötétség. Az unokaöccse a szomszédból szaladt át, mert látta, hogy ég a tető, a férjem pedig kiabált neki, hogy adja fel a locsolócsövet. A férjem lejött az emeltről, majd úgy döntött, még egyszer felmegy, habár már látta, hogy lángol minden. Az unokaöccse hiába mondta, „ne menj fel oda, mert ezen már nem lehet segíteni”. Ekkor érhette el férjemet, valószínűleg nem a láng, hanem az a forró levegő, ami miatt megsérült. Kihívták a tűzoltókat, ők pedig leültek és nézték, hogyan ég a ház, mert már nem tehettek semmit – mesélte Dusnoki Éva.

Milyen sérüléseket szenvedett a férje?

– Amikor kint voltak a tűzoltók, akkor már látszott rajta, hogy megégett. Van egy kis medencénk, abba tette bele a kezét. A férjem mentős, s nagyon higgadt ember, nem szokott pánikba esni, de ekkor sokkos állapotba került, ezért az unokaöcsém elvitte a mentőállomásra, ahonnan kórházba szállították. A forró levegőtől megégett a nyaka, mindkét karja és mindkét tenyere, ezért rögtön első nap a plasztikai sebész levette a bőrt. Az arcán – habár látható volt a pirosodás és a korom nyoma – még nem látszott komolyabb sérülés, másnapra viszont bedagadt. Amikor bementem hozzá a kórházba, akkor már a teljes arca, illetve a feje is be volt fáslizva, csak az egyik szeme látszott. Füstmérgezést kapott, megsérült a tüdeje, a légcsöve és a hangszálai, a folyadékveszteség miatt pedig károsodtak a veséi. Folyamatosan kötözték és kapta az infúziót és az oxigént. De mivel tud beszélni, és a hangja is kezd rendbe jönni, ezért a károsodás nem lesz maradandó.

Megállapították-e a szakértők, hogy mi okozta a tüzet?

– Eddig még nem. Másnap kijött két civil ruhás felügyelő, akik este a férjemet is felkeresték a kórházban. Megkérdezték tőle, hogy tudja-e, mitől volt a tűz, de azt válaszolta, hogy nem tudja. Be kellett menni a rendőrség katasztrófavédelmi osztályára, hogy kapjak egy bizonylatot arról, hogy tűz volt, és le kellett diktálni, hogy mi az, ami megégett. Ezzel a bizonylattal mentem a biztosítóba.

Mi minden veszett oda?

– Az útlevelek, egy közelmúltban lezajlott hagyatéki tárgyalás dokumentumai, az autó és a pótkocsi papírjai. Az összes bútor megsemmisült, a könyvek, minden ruhánk, az ágynemű. A huszonéves lányom – aki már nem él velünk – dolgai is itt voltak, azok is a tűz martalékává váltak. Odalettek az emlékek, a régi fényképek, minden. A fenti rész, a tető, a gerendák teljesen tönkrementek. Ezt le is bontják, de jelenleg még hordják ki a törmeléket. Az alsó szinten átázott és lepotyogott a plafon, a konyhaszekrény tönkrement, mert magába szívta a vizet. Az, hogy mi lesz a parkettával és a laminált padlóval, majd a napokban derül ki, hogy a víz mekkora kárt okozott benne.

Ki segített?

– Ebben a nehéz helyzetben az emberekben valahogy felébredt a jóság. Nagyon sokan segítettek, ahogyan tudtak. A férjem, mint mondtam, mentős, a kollégák a mentőállomásról és az egészségházból is nagyon sokat tettek értünk. Én a TippNetben dolgozom. Ez a cég is sokat segített, mint ahogyan a munkaadóm szomszédjában lévő Funero vállalat is, hiszen valamikor ennek a két cégnek közös tulajdonosa volt. De jöttek a szomszédok, a rokonok és a barátok, sőt teljesen ismeretlen emberek is. Mindenkinek köszönettel tartozom – mondta Dusnoki Éva.

Segítsünk a Dusnoki családnak!

A szerencsétlenül járt családnak minden segítség jól jön. Aki pénzadománnyal szeretné támogatni a családot, az a következő bankszámlára utalhat:

Eva Dušnoki, 160-5810200049691-44

Erre a számlára a jogi személyek adómentesen utalhatják a segélyt.

A házaspár unokaöccse, Dusnoki Borisz a szomszédos házban lakik, éppen kint volt az erkélyen, amikor meglátta, hogy füstöl a tető.

– Mindjárt átfutottam, Tamás pedig már húzta a csövet, és kérte, hogy segítsek. Megkérdeztem, hogy hívjam-e a tűzoltókat, először azt mondta, hogy nem szükséges. Mire kiszabadítottam a csövet, ő már fönt volt az emeleten, hogy megpróbálja eloltani a tüzet. Utánamentem, és én húztam le az emeletről, ekkora már fekete volt a koromtól, és azt mondta, hívni kell a tűzoltókat.

Ez sem volt egyszerű feladat abban a helyzetben?

– Először vezetékes telefonról próbáltuk őket hívni, de az nem működött, mert a tűz miatt elment az áram. Ezért Tamás mobilról tárcsázta a 193-at, de erre Belgrádot kapcsolták. Ott mondták, hogy amennyiben mobilról hívjuk a tűzoltóságot, akkor ez a szám elé tárcsázni kell még a város hívószámát is – mesélte Dusnoki Borisz.

Amikor a Családi Kör stábja e riportot készítette, Dusnoki Tamás még a kórházban volt. A családtól időközben megtudtuk, hogy azóta már kiengedték, és most otthon lábadozik.

A riport a Családi Kör 2018.október 18-i számában jelent meg.