Az SMS Viribus Unitis nevű hadihajóról valószínűleg kevesebben hallottak, mint testvérhajójáról, a Szent Istvánról, pedig sorsa hasonlóan érdekes.
A Viribus Unitis csatahajót 1910-ben kezdték építeni, 1912-ben állt hadrendbe, a Tegetthoff-osztály első példánya volt.
Haditechnikai szempontból a Viribus Unitis azért volt érdekes, mert ennél a hajónál építettek először három lövegcsövet egy páncéltoronyba. (Meg kell jegyezni, hogy az olaszoknál hasonló fejlesztésű volt a Dante Alighieri)
Az I. világháborúban a hajó több csatában részt vett, de az 1918-as Otrantoi-szoros (antant) tengerzárának feltörése lett az egyik leghíresebb bevetése. 1918 nyarán a Szent Isván ebben az ütközetben elsüllyedt, a két zászlóshajó közül a Szent Istvánon Seith Henrik volt a kapitány, a másikon, a Viribus Unitisen pedig maga Horthy Miklós. Mivel utóbbi volt az osztrák–magyar hajóhad parancsnoka, nevéhez kötődik ez a kudarcba fulladt hadművelet.
Horthy Miklós 1918. október 31-én a Viribus Unitis fedélzetén írta alá az osztrák–magyar flotta átadásáról szóló szerződést, ennek értelmében a hajó a Délszláv Nemzeti Tanácshoz került. A legénység azon tagjai, akik cseh, magyar vagy osztrák nemzetiségűek voltak, elhagyták a hajót, a délszláv származásúak maradtak.
Az olaszok nem voltak tudatában a tulajdonosváltásnak, és még aznap éjjel a tengerészet búvárjai aknát helyeztek el a hajó alatt, amely másnap, november elsején fel is robbant. A Viribus Unitis 14 perc alatt süllyedt el, és körülbelül 400 volt a halálos áldozatok száma.
A Viribus Unitis latinul azt jelenti: Egyesült Erővel. Ez a császári jelmondatok egyike volt Ferenc József alatt.
A fotót Jeney Zoltán önkéntes tüzér készítette a hajó árbóckosarából, amikor a hat hajóágyú egyszerre tüzelt 1918 augusztusában. (Fotó: Magyar Ferences Könyvtár)
