Hszi Csinping ez alkalommal nem mondott sokat. Csak annyit, hogy „Ezennel megnyitom a Hongkong–Csuhai–Makaó hidat.” Ezután pedig elment. A kínai államfő és pártelnök a többit más politikusokra bízta. Pedig biztosan lett volna még mondanivalója a világ leghosszabb hídjáról, ami a kínai média szerint 55 kilométer hosszú, de amit a nyugati sajtó „csak” 36 kilométeres hídként említ, mert egy 7 kilométer hosszú tenger alatti alagút és a két mesterséges sziget, amelyek összekötik a kínai szárazföldet a két különleges gazdasági területtel, Hongkonggal és Makaóval, szerintük nem számít hídnak. De ez lényegtelen. A Hongkong–Csuhai–Makaó híd így is a világ leghosszabb hídja. (Pontosabban a világ leghosszabb tengeri hídja. A leghosszabb folyamatos víz feletti híd a világon ugyanis még mindig az 1956-ban átadott Pontchartrain-tavi híd az Egyesült Államokban, a louisianai New Orleans és Mandeville között: nyílegyenesen íveli át a tavat 38,4 kilométer hosszúságban – A szerk. megj.)

A híd megépítésének ötlete az 1980-as évekre vezethető vissza, de valójában csak Hongkong és Makaó Kínához való visszacsatolása után érett meg.

A Hongkong--Csuhai--Makaó-híd nyomvonala (Wikipédia)

A Hongkong–Csuhai–Makaó-híd/alagút/híd rendszer nyomvonala (Wikipédia)

Peking számára ez a híd fontos szimbólum: két valamikori gyarmat Kínához való visszacsatolását jelzi: Hongkong 21 évvel ezelőtt lett angol gyarmatból Kína különleges közigazgatási területe, Makaó pedig 19 évvel ezelőtt szabadult fel portugál gyarmatból. De ezen kívül a híd megépítése Hszi Csinping egyik presztízstervének jelképe is: a híddal ugyanis megteremtette a Nagy öböl térséget, ami a Gyöngyfolyó tizenegy nagyvárosának összecsatolásával jött létre és egy olyan gazdasági térséget teremtett, amelyet a kínaiak saját Szilícium-völgyüknek tekintenek.

A hídon azonban még nem teljes az utazási szabadság. Így például Hongkong 7.400.000 lakosa közül csak tízezer használhatja azt, a makaói polgárok közül pedig csupán háromszáz kapott matricát a híd használatára. Ez persze nem politikai okokból történt, hanem mert annak ellenére, hogy a Hongkong és a kínai szárazföld közötti távolságot így ma fél óra alatt meg lehet tenni (az eddigi három óra helyet), Hongkong és Makaó lakosai félnek a környezetszennyeződéstől, valamint a dugóktól. Ezért elsősorban csak buszok és tehergépkocsik szerezhettek engedélyt.

Előrejelzések szerint a forgalom hosszú távon is korlátozott marad. Egyes számítások szerint 2020-ban is csupán 29 ezer gépjármű mehet majd át a hídon naponta. Összehasonlításként említsük meg, hogy az Elba folyó alatti alagúton naponta százhúszezer kocsi kel át. Mindezt figyelembe véve több kritikus feltette a kérdést: mennyire kifizetődő több mint tizenhét milliárd dollárt kiadni a presztízsprojektért? Másrészt viszont sokan ebben a  projektben látják a régió fellendülésének újabb lehetőségeit.

A híd megépítése kilenc évig tartott, noha csak hétre tervezték. Az építkezés közben négyszázezer tonna vasat használtak fel. Erre azért is volt szükség, mert azon a vidéken gyakori a tájfun. A híd így akár 340 kilométer sebességű szélnek is ellen tud állni. Az angol Financial Times ezért a hidat a legambiciózusabb mérnöki projektumnak nevezte, amit valaha is megépítettek.

De nem mindenki örül a hídnak. Hongkong és Makaó egyes polgárai abban Kína növekvő befolyását és a milliós nagyvárosok bekebelezésének szimbólumát látják. Azonban nemcsak ez zavarja Hongkongot és Makaót. Szerintük az is megnehezíti  e városok közlekedését, hogy Hongkongban és Makaóban baloldali forgalom van, míg Kínában mindenhol jobbkéz-szabály uralkodik. Ezen felül mindkét különleges gazdasági terület saját pénzegységgel és vám- valamint beutazási szabályokkal rendelkezik, ami eleve nem könnyíti a területek közötti forgalmat.

A Természetvédelmi Világalap (WWF) sem rajong az új hídért. A WWF arra panaszkodik, hogy a híd építése miatt a kínai fehér delfinek száma jelentősen csökkent. A kínai hatóságok viszont az ellenkezőjét állítják és ezt azzal indokolják, hogy a mesterséges szigeteken planktont telepítettek, ami  kiváló táplálkozási lehetőséget nyújt a tengeri emlősöknek.

De végeredményben miután a múlt hónapban már megnyílt a Hongkongot a kínai szárazfölddel összekötő nagysebességű vonat pályája, a híd újabb szoros kapcsolatot jelent a kínai szárazföld és a két különleges terület között.


Borítóképünkön a Hongkong–Csuhai–Makaó-híd a Dél-kínai-tengeren (Fotó: China Daily)