A mai fiatalok, akik telefonjukat nyomkodva közlekednek, de akár az „idősebbeknek” is meglepő lehet az adat, miszerint még ötvenéves sincs az asztali, hordozható, kézi és mobilszámítógépek CPU-ja, vagyis központi egysége – a mikroprocesszor. Amit ma már szinte bármilyen tárgyba, sőt az emberi szervezetbe is be lehet építeni.
A számítástechnikában mindig nehéz valami „legelsőt” találni, hiszen mindig kiderül, volt még korábban is valami, a témával összefüggő fejlesztés. A mikroprocesszor terén viszont megegyeznek a kutatások és elismerések: az Intel 4004 volt az első mikroprocesszor. 1971. november 15-én mutatták be.
Mint annyi műszaki fejlesztésnél, itt is bejön a képbe két budapesti születésű magyar: Andy Grove (Gróf András István) és Leslie L. Vadász (Vadász László), akik az Intel harmadik, ill. negyedik alkalmazottjai voltak a két alapító, Gordon Moore és Robert Noyce után. Grove később az Intel legendás vezérigazgatója lett, Vadasz pedig elnökhelyettes, majd az Intel beruházási cégének alapító-vezetője.
Természetesen itt is lehet vitatkozni, hogy a Texas Instruments TMS 1000-es előbb volt, de abban senki nem vitatkozik, hogy az első, kereskedelmi forgalomba kerülő mikroprocesszor az Intel 4004 volt.
Technikailag a tervek már korábban is készen álltak egy hasonló miniatürizálható „kütyüre”, de a szilícium volt a választóvonal: a félvezetőkben látták a jövőt a fejlesztők. Nem is tévedtek. Az olasz származású fizikus, Federico Faggin azt mondta: „szilíciumkonstrukció a lényege az első mikroprocesszornak”. Ő volt az, aki az Intel 4004 kutatói csoportját vezette öt évig.
Érdemes még megjegyezni, hogy bár az Intel hatalmas energiát, pénzt és időt ölt a fejlesztésbe, létezett egy távoli partner is, méghozzá Japán. A mikroprocesszort ugyanis eredetileg nem is számítógépekhez fejlesztették (hiszen a nagyszámítógépek, mainframe-ek megvoltak nélküle is), hanem a japán Busicom cégnek, egyszerű számológépekhez.
Ma már a világ lakosságának 43 százaléka birtokol valamilyen okostelefont. A legújabb adatok szerint (2016) a szegényebb országok nem, hogy lemaradnának, hanem inkább felzárkóznak az európai, amerikai elterjedtséghez.
A mai nap gondoljanak rá, vajon mennyi fejlesztés és (magyar) kreativitás kellett ahhoz, hogy az okostelefonjuk működjön a kezükben.