Az első világháború befejezésének évfordulóján Magyarkanizsa községben, Velebit településen (amelyet 87 évvel ezelőtt „véletlenül” Fogadjistennek hívtak), Fejsztámer Róbert polgármester vezetésével a község emléktáblát avatott I. Péter szerb király emlékére. A polgármesternek, sőt a település lakóinak sem kell okvetlenül ismerniük a történelmet, de azt nem értem, hogy a község első emberét körülvevő szakértők és tanácsosok hada sem hallott a vonatkozó történésekről. Pestiesen szólva, ez már nagyon ciki!

Péter király

Sándor király

Mit is illene hát tudni I. Péter szerb, majd szerb-horvát-szlovén királyról?

I. Péter (Petar I Karađorđević) 1844. július 11-én született Belgrádban. A rivális dinasztia nevében uralkodó Aleksandar Obrenović ellen 1903. május 29-re virradóra szerb katonatisztek merényletet követtek el, majd államcsínyt hajtottak végre, és Pétert királlyá kiáltották ki, amit a szerb Szkupstina meg is erősített. Koronázását 1904. szeptember 21-én tartották.

Noha katonaember volt és a balkáni háborúkat győztesként fejezte be, betegsége miatt az első világháború kitörése előtti hetekben fiát, Aleksandar Karađorđevićet bízta meg az uralkodói teendők végzésével, aki 1918. december 1-éig a szerb királyság, majd az akkor létrehozott szerb-horvát-szlovén királyság régense volt egészen apja haláláig, 1921. augusztus 16-ig. Halála után Pétert a Nagy Felszabadító címmel ruházta fel a Szkupstina.

Nikola Pašić

I. Péter, majd Sándor alatt állandó politikai válság uralkodott az SZHSZ/Jugoszláv Királyságban: húsz év alatt tizennyolc kormányt használtak el. Leghosszabb ideig (1921. január 1-je és 1924. július 28-a között) Nikola Pašić volt a kormányfő, s ez idő alatt (főleg 1922-ben) következett be a szerb népesség Likából való betelepítése Vajdaságba. A történésekbe a király nem avatkozott be, a régens pedig nem foglalkozott velük, így szinte mindenben a radikális-demokrata koalíció döntött.
Mindezek tudatában az egész emlékjeles akciót a hozzáértők óriási melléfogásként értékelhetnék, hiszen ahogyan I. Péternek, ugyanúgy (vagy még sokkal inkább) I. Sándornak, Nikola Pašićnak vagy a kolonizációt irányító Nikola Uzunovićnak (az ő nevét viselte Oromhegyes több mint egy évtizedig) is emléktáblát lehetne állítani. Hol a vége?